A kiállított művek alkotói:
Antal István; Barák Péter; Barka Ferenc; Bornemisza Rozi; Boskovitz Oszkár; Bózsa Evelin; Cuba Gergő; Csernák Bálint; Csontos Eszter; Egyed Anna; Fignár Levente; Forrai Ferenc; Halász Péter; Janiga Lívia; Juhász Márton; Kalmár Dóra; Katyi Ádám; Kemény György; Kemény Zoltán; Kiss Ferenc; Kiss István; Kocsis Csaba; Kolonics Orsolya; Král Balázs; Ligetfalvi Zsolt; Litványi János; Maczó Péter; Mátyus Gergely; Meisner Miklós; Mentus Hella; Merczel Péter; Nádai Ferenc; Nádi Boglárka; Nagy Tamás; Narr Vanessa; Pataky Vince; Pócs Ádám; Popráczy Zoltán; Pulay Tímea; Riba Hilka; Sallai Tibor; Sándorfi Zoltán; Saródy Eszter; Scheffer László; Schiffer Kata; Schneider Sarolta; Schubert Péter; Serfőző Péter; Simon Ilona; Sinka Anikó; Szarka Judit; Tóth Krisztina; Tüttő István; Váraljai Viktória; Varga Réka; Vasvári László Sándor; Vasvári Péter; Vincze Erika; Voronkó Vera; Vörös Botond; Paul ter Wal; Zs. Tóth Edit.
„Álom és valóság”
Sokunkkal előfordul, hogy ébredés előtti pillanatainkban álmodunk és hiszünk abban amit átéltünk. Ha az egy szép álom volt, utána kicsit csalódottan vesszük tudomásul, de kár, hogy az egészből nem igaz semmi! Ha rossz álom volt akkor pedig megkönnyebbülünk, és felsóhajtunk, de jó, hogy mindez csak egy rossz álom volt és nem valóság!
Az álmodozás kicsit más élmény. Akkor tulajdonképpen ébren van az ember, csak a tudata kalandozik el számára kellemesnél kellemesebb helyekre és képzeletben átél számára jó vagy szép dolgokat, akár csodákat.
Gyerekkorában bizonyára mindenkivel előfordult, hogy hanyatt fekve a fűben bámulta a felhőket és valamilyen formát beléjük látott. Ezek az állat, növény vagy emberi formát öltött felhők, szörnyecskék vagy manócskák, akár angyalkák persze folyton változtak a levegő mozgásától, tehát újabb és újabb gondolatokra, szinte meseírásra késztették az embert.
Vagy egy szép augusztusi estén tücsökciripelést hallgatva nézvén a csillagokat, azon tűnődött, hogy mennyire sokfélék, vajon milyen távolságban vannak, és mi lehet ott még, amiről mi nem tudunk semmit, hol a Göncölszekér, melyik a Fiastyúk és hová esnek vajon a hullócsillagok?
Ugyanazt az élményt éljük meg ha vizet nézünk, legyen az vízesés, tenger, nagy, félelmetesen hömpölygő folyó, vagy csörgedező kispatak, mindegyiknek ezernyi arca van és megannyi gondolatot tudnak ébreszteni bennünk.
Úgy teltek el sokszor órák is, hogy egy ilyen utazáson elbóklászva nem lehetett érezni az idő múlását. A fantázia szabhatott csak határt az ilyen álmodozásoknak. Néha elmosódnak ezek a határok és az átélt élmények maradandó érzésekké válnak, melyeket újra fel lehet idézni.
Ezeket az álmodozásainkat szeretnénk rögzíteni, képi formában. Megalkotni és bemutatni azokat az erre fogékony közönségnek 2010. márciusában a II. kerületi Vizivárosi Galériában „Álom és valóság” című a Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz kapcsolódó kiállításunkon.
Bornemisza Rozi
Typoszalon, Magyar Tipográfusok Egyesületének elnöke
