„az emlékezet munkáját nem valami légies, megfoghatatlan tevékenységként kell elképzelni, hanem úgy, mint kemény, kétkezi munkát, ami közben nem csupán a szellemünket és a lelkünket, hanem a testünket is használjuk. Lemegyünk hídba, mintegy a múlt és a jelen között.”
Bán Zsófia (1)
Négyalakos installációm eredetileg Domesztikációs kísérlet és Megszakított földet érés címmel 2007 és 2010 között került felállításra Ausztriában, Szlovákiában, Németországban és Magyarországon többnyire deszakralizált környezetben, egykori zsinagógákban, templomokban. (2)
Elképzelésem szerint az installáció az adott „emlékhely” egykor volt közösségét, kollektív emlékezetét kívánta „megszólítani” egy olyan jelrendszer által, amelyet a repülőgép irányítók használnak napjainkban. A fejükön méhkaskosarat viselő, munkaruhába öltöztetett, kezükben vörös, irányjelző lámpákat, vagy fekete-fehér, pepita zászlókat tartó életnagyságú figurák a repülőgépek le- és felszállását irányító munkásokat idézik. Ezek a „navigátorok” egy köztes térben dolgoznak, hiszen munkájuk során kirekesztettek mind a megérkezés, mind pedig az elindulás egyéni vagy közösségi tapasztalataiból. Ebből a helyzetből „koreografálják” és „navigálják” az ismeretlenből az ismeretlenbe vagy az ismertből az ismeretlenbe vezető utat.
Az installáció Vándorló értelmezés címmel a közeljövőben több helyszínen kerül felállításra a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításaiban. Célja nem a magyar képzőművészet meghatározó műalkotásainak deszakralizálása, hanem az, hogy mint médium a látogató és a műalkotás között közvetítsen egy olyan köztes térből, amely a néző „jelenideje” és a műalkotás „múltideje”, illetve az alkotótól már elidegenedett műalkotás és a befogadó szubjektív értelmezése között helyezkedik el. Ebben az összefüggésben az installáció által használt jelrendszer egy műalkotás soha véget nem érő, mindig folyamatosan változó és alakuló értelmezési kísérleteit „koreografálja”.
Az általunk ismert alkotások „gravitációs mezőket alkotnak” (3), amelyekben a már elpusztult és a még meg nem született művek is jelen vannak. A Vándorló értelmezés című installációsorozat célja, hogy ebbe a gravitációs mezőbe invitálja a nézőt.
Kicsiny Balázs
(1.) Bán Zsófia: Ne bántsátok a végsőt: az emlékezést! Megnyitószöveg, Kis Zsinagóga / Egri Kortárs Galéria, Eger, 2009. május 20.
(2.) An Attempt at Domestication. Synagogue – At Home Gallery (Contemporary Art Center), Somorja/Samorin, Szlovákia, 2007. május 25.–június 30.
Permanent Landing. Johanniterkirche, Feldkirch, Ausztria, 2008. április 3.–június 8.
Megszakított földet érés. Kis Zsinagóga / Egri Kortárs Galéria, Eger, 2009. május 20.–június 10.
„Lipcse, 1945. április 18.” A félreértés – Robert Capa nyomában. Kicsiny Balázs kiállítása. / Leipzig, 18. April 1945. Das Missverständnis – Auf den Spuren von Robert Capa. Eine Ausstellung von Balázs Kicsiny. / Leipzig, April 18th 1945. The Misunderstanding – In the footsteps of Robert Capa. An exhibition of Balázs Kicsiny’s work. Collegium Hungaricum, Berlin, 2010. március 14.–május 21.
Temporary Resurrection. Minoritenkirche im Historichen Museum, Regensburg, Németország, 2010. szeptember 17.–október 31.
(3) Kubler, George: Az idő formája. Ford. Szilágyi Péter–Jávor Pál. Gondolat Kiadó, Budapest, 1992. 38.
