A kiállítás a szociális és urbanisztikai jelentéssel terhelt várost a narratíva szöveteként értelmezi újra. Az épített környezet térben és időben kiterjedő betonszálai mentén ugyanis a város, önmagáról mesélő narratív objektumként is letapogatható. A kiállítás koncepciója mentén a város egyfajta színpadként jelenik meg előttünk, vagy egy olyan képzeletbeli forgatókönyv széttartó szövetéiként, amelyek változékonyságuknak köszönhetően különféle módokon fejthetők fel. Follárd Barbara, Kispál Attila és Vécsei Júlia munkái elsőrendű látványelemeik révén lettek kiválogatva, amelyekben a város képe és narratívája tematikus háttérként szolgál.