„Bár fiatal kora óta szoros kapcsolatot tartott a magyar progresszív szellemi élet legjobb képviselőivel, egyetemes értékű életműve csak vékony szálakon kapcsolódik a hazai kortárs képzőművészethez, s valószínűleg ez az oka annak is, hogy munkásságát máig nem dolgozták fel tudományos, monografikus igénnyel. Festészete nem az éppen aktuális művészeti gesztusok variációja – ha így lenne, az analógia lehetősége mindenképpen segítené az interpretációt –, hanem eltérés, kívülállás, ugyanakkor egy nagyon is tudatos (a harmincas-negyvenes években sokak által elérni vágyott) szintézis eredménye, mely a közvetlen érzékelésen túli, a materiális és a metafizikai szint között húzódó keskeny, verbálisan megfogalmazhatatlan mezsgye „kiábrázolására” törekedett.” – Hajdu István
