Vécsei Júlia Budapesten élő és alkotó képzőművész. 2001-ben diplomázott a
Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékén.
Hogyan látunk utólag egy helyzetet, változik-e a képe a történés pillanatában rögzülthöz, értelmezetthez képest, hogyan írjuk felül az eseményeket? A jelentésváltozás egy még módosuló állapot-e vagy lezárt, pontot tettünk a végére? Egy-egy esemény, jelenség az idő múlásával más jelentésréteget, akár több értelmezést kap, több irányból is megvizsgáljuk. Néha viszont letisztul bennünk, hogy adott pillanatban jól definiáltuk-e vagy akár teljesen félreértelmeztük.
A kiállítandó sorozat rajzain egy időben, parallel egymás mellett jelenik meg a történés és annak hozadéka/következménye; a jelenség ábrázolása a másolás technikájával, elmozdulás(ok) révén történik. Néhány rajzon utalásként megjelenik az utókép (fizikai jelenség) is. A nap hatására a rajzok elkezdenek kifakulni, eltűnni a papírról; ez a jelenség az alkalmazott technikából adódik. Érdekes az eltűnés olyan műveknél, ahol az emlékek átalakításáról, felülírásáról vagy éppen eltüntetéséről van szó.
A személyes történések feldolgozása közben nem maga a történet a lényeg, hanem az értelmezés, mely általános érvényű lehet és mindenki által átélt/gondolt viszonyokat mutat meg.
