A Deák Erika Galéria következő kiállítását a baseli balzerArtprojekt együttműködésével hozta létre. Az “Ó, az a Csodálatos Világ” című kiállításon Andreas Bauer (Németország), Tom Fellner (USA/Svájc), Georgine Ingold (Svájc) és Nici Jost (Svájc; Kanada) legújabb műveit mutatjuk be.
A kiállítás tematikája a szociálpolitikai körülmények és a társadalmi kontingencia témájára épül fel, melyben a művészek térrel, architektúrával, tényekkel és fikciókkal foglalkoznak, az erő és a csábítás jelenségeinek kontextusában. A kiállítás egyben egyfajta nyomozás is, megkérdőjelezi, hogy a befogadó milyen szinten, egyáltalán mennyire lehet bevonva és folyamatosan arra csábítva, hogy az egyes művek tereit és gondolatiáságát felfedezze. A munkák egy megoldás-orientált témafelvetést vázolnak elénk anélkül, hogy konkrét megoldásokat adnának. Inkább olyan stratégiákkal szolgálnak, melyet a néző is tovább gondolhat. Mind a négy művész folytonosságot generál az itt és a most között, a mi terünk és időnk, illetve mások tere és ideje között.
Andreas Bauer (*1980) művei alapvetően papír alapúak. A fotográfiával párhuzamosan szobrokat épít, főként építészeti és más magazinokból, vagy fantasy és sci-fi képregényekből, könyvekből. Miközben szürreális városképeket alkot, átfogalmazza a tér és a tájkép emberi környezeteit, amit aztán feldarabol, mintegy szétrombolja a város szövetét. Legutóbbi munkáinak alapjai a nagyvárosok metróinak térképei, és különös műszaki szaklapok. Az ennek eredményeképpen létrejött 2D és 3D alkotások bonyolult, vad narratívák és fantáziaképek függőleges útvesztői, melyek kölcsönhatásba hozza a nagyvárosi és külvárosi környezetet.
Tom Fellner (*1956) saját, szubjektív intellektuális és az introspektív észrevételeit állítja szembe a tömegkultúra bomlasztó nyelvezetével. Fellner szubjektív anyaga komplex, humoros, melyhez Neo-Expressziv színvilág társul. A vízfestékkel, átfestésekkel, kollázs technikával és művészettörténeti vonatkozásokkal való kísérletezés közben, megmarad a konceptuális festészet keretein belül.
Georgine Ingold (*1965) rajong az emberekben, tárgyakban vagy tájképekben megtalálható szépségért – a hétköznapiért ugyanúgy, mint az emelkedettért. A szenvedélye – legalábbis eddig – a film, annak minden formájában – klasszikusok, Western filmek, kortárs művészfilmek, de még a populáris szappanoperák és sorozatok is. Mostani munkáiban főként kisméretű tájképeket fest, melyek témái a svájci hegyek és tavak.
Nici Jost (*1984) munkáiban már-már közhelynek számító – és igazán sosem átgondolt – tárgyakat alakít át meglepő formákba. Az objektumokba helyezett audiovizuális lejátszókkal felfedi, ezen látszólag egyszerű dolgok tudományos és a spirituális potenciáljait. Új munkái és fotói fizikai formába öntve bontják ki és mutatják meg az emberi kifejezés, vágy, álmok és kívánságok rengeteg útvonalát.
