Yan Yeresko 1982-ben született Minszkben, Fehéroroszországban. A minszki
képzőművészeti Akadémia elvégzése után Magyarországra jött feleségével, a szintén festőművész, Nadya Hadunnal, és itt is diplomát szereztek a budapesti Képzőművészeti Egyetemen. Lírai gondolatokban, gazdag műveikben eredeti hazájuk művészi és kulturális hagyományát az új otthonuk által ihletett motívumokkal ötvözik.
Yeresko geometriai ellentéteket felvonultató figurái feloldódnak színes,
egyszerre urbánus és természeti világukban. Érzelemdús csendéletein a ragyogó festékfoltok gyakran állnak össze felismerhető figurákat idéző formákká, bár létük esetlegesnek tűnhet. Új képei dekoratív festésmódjának végét jelentik. Korlátozza az egy festményen használt, jellemzően meleg, színek körét, leginkább a barna különböző árnyalatait alkalmazza. Eredeti otthonához, Fehéroroszországhoz kötődő érzéseit fejezi ki számára ez a szín, amelynek hangsúlyos használata jelzi Yan új célját, hogy kulturális és stiláris értelemben visszataláljon gyökereihez és kifejlessze saját stílusát, festésmódját. Művészetének fundamentumáról építkezik újra, ugyanakkor nem számol le véglegesen korábbi munkáit befolyásoló hatásokkal sem. A számtalan követhető út, lehetőség ámulatában szinte elvesző festőnek
most újra belső énje, személyes hangja kerül előtérbe. Yan folyamatosan
újragondolja művészetét és továbbtanítja, fejleszti magát. A művészi fejlődés vágya hajtja, arra törekszik, hogy mindinkább „minőségi” művészetet művelhessen. Témái közül azonban nem egy újra és újra visszatér: Yant szüntelenül foglalkoztatja a már említett hagyományok, a közös múlt kérdése, a vallás és a művész kapcsolata illetve maga az emberi szépség. Új művein mind alakokat láthatunk. Női aktokat és színekbe burkolt portrékat, utóbbiak érzelmeket jelenítenek meg, sűrítenek magukba, ezeket az alakokat Yan képzelete hívta életre. A kiállítás festményeinek másik körét alkotják a valós személyekről festett férfiportrék illetve a számára új, izgalmas témát, egy tűzoltózenekart ábrázoló képei. Utóbbi téma mind formailag, mind tartalmilag vonzotta Yant: egyrészt érdekesnek tartja a rézfúvós hangszerek különös formáját, amelyek véleménye szerint szinte szürrealista képi elemként hatnak. Másrészt ezek a képek felvetik az állam hatalmi reprezentációjának kérdését is. Yan művészetének egyensúlya ebben az egyszerre személyes és kollektív, lokális és globális gondolkodásban rejlik.
