Yona Friedman retrospektív kiállítása a Ludwig Múzeum és a Trafó – Kortárs Művészetek Háza többrétű együttműködésében valósul meg, amelynek célja, hogy a gazdag életmű széleskörű bemutatása mellett megragadja a világhírű magyar származású építész, teoretikus, vizuális művész által felvetett gondolatok inspiráló erejét és lehetőségeit.
Yona Friedman, a huszadik század második felének kiemelkedő gondolkodója, építészek, urbanisták és képzőművészek atyamestere Budapesten született 1923-ban. A háború alatt itt szembesült a városi infrastruktúra – mint a víz és áramszolgáltatás – hiányának drámai következményeivel, ami igen korán és egész életére meggyőzte a városi hálózatok és a fenntarthatóság fontosságáról. Budapesten megkezdett tanulmányait az izraeli Haifában folytatta, ezt követően rövid ideig még Izraelben dolgozott, mielőtt 1957-ben végleg Párizsban telepedett volna le. Évtizedek óta munkálkodik olyan, ún. mobil építészeti struktúrák megfogalmazásán, ahol a „mobilitás” az épületek alkalmazkodási, alakulási képességét jelenti, a lakók életmódjának, viselkedésének és a lakókörnyezetükkel kapcsolatos változó elvárásaiknak megfelelően.
A mobil építészet elméletének és gyakorlati alkalmazhatóságának kidolgozása során született legismertebb építészeti elképzelése az évtizedek óta különböző formákban bemutatott és a világ számos nagyvárosára megtervezett „Ville spatiale”, a hatalmas pilléreken álló vázszerkezetre épülő térbeli, lebegő, áramló város. A lebegő város egy társadalomvízió esztétikai metszete, más megfogalmazás szerint vizualizált építészeti elmélet, amely a szabálytalanból (véletlenszerűen alakítható térsejtek) és az ennek lehetőséget adó szabályosságból (az infrastrukturális térváz) rétegződik.
Írásai, rajzai és makettjei mellett az általa rajzolt képregények jelentik gondolatai kifejtésének leghatékonyabb formáját. Yona Friedman soha nem csupán építészetről vagy urbanisztikáról beszél, gondolatai egy társadalomvízió részei.
