drMáriás eljátszott a gondolattal, hogy vajon tud-e a kelet-európai ember úgy élvezni egy önmagáért való szépet képviselő műalkotást, mint egy nyugat-európai. Legújabb képei láttán arra a következtetésre juthatunk, hogy nem, mert a kelet-európai ember a nyugati értelemben idealizált szépbe belelátja azokat a szörnyűséget is, amelyeket megélt, amelyekre nevelték, s amelyek immár elidegeníthetetlenül örökre ugyancsak a szépet jelentik számára, így összemossa a kettőt, hogy esztétikai identitásának megfelelő élményt alakítson ki.