A Zarándoklat című köztéri installáció eredetileg Héreg faluban került bemutatásra, az Artplacc idejére azonban Tihanyban láthatja a közönség. A tizenkét, idős asszonyt mintázó, életnagyságú alak, akik a falusi élet jellegzetes „modern” viseletében jelennek meg (fejkendő, tréningnadrág, otthonka, elnyűtt gumicsizma, bakancs) a régi halászfalu múltját, elfeledett életformáját elevenítik fel. Az idős asszonyfigurák menetében egyszerre bukkan fel a lokális kisközösségek drasztikusan átalakult társadalmi viszonyrendszerének problémája és az egyéni sors kérdése. A rőzsét gyűjtő, templom felé igyekvő alakok a múltba repítenek vissza, ugyanakkor rámutatnak arra a szociális helyzetre, hogy az elszegényedett falvakban az idősebbek magukra maradnak. Az installáció szélesebb jelentésrétege, a menetelés, vándorlás motívuma pedig magát az életet, az elmúlást és az örök körforgást jelképezi. Az otthonka, amely a XX. század végének népviseleteként az egész korosztály at tribútumává vált, valójában az uniformizálódást is jelenti; az egyformaság, a közösségi hovatartozás jeleként működik. A figurák egymást követő sorozata az animációs filmtechnika fázisaiként is értelmezhetőek, amelyek mozgást indukálnak; a tárgy-animáció egy-egy mozgásfázisának alakjaként jelennek meg a szobrok.