A téma: Egy gyermekotthon, pontosabban a Zirzen Janka gyermekotthon mindennapi életének lehetünk részesei a képek segítségével. Egy olyan helyet ismerhetünk meg, ahol kicsi gyermekek, fiatal kamaszok és a rájuk vigyázó felnőttek alkotnak egy „családot”. Ezek az emberek, talán kinn az életben szóba sem állnának egymással, itt viszont ha akarják, ha nem, ők egy csapat.
A képek: A fotós a témát szerencsére nem a szokványos módon járja körül. Az eddig elkészült hasonló fotósorozatokat most teljes egészében el kell felejteni! Az oly sokszor lerágott csontként mutogatott mély bánatot vagy kitörő örömet ábrázoló képeket pedig még inkább. A fotós mind mondanivalójával, mind képi szerkesztésével olyat mutat, amelyhez hasonlót eddig még biztosan nem láttak a budapesti fotóművészetet kedvelők. A hol alul, hol túl exponált képek formátuma is különleges. Egy részük ugyan 6X6-os formátumban készült, de az alkotó által „nem létező képek”-nek nevezett fotók két vagy esetenként 3 teljesen eltérő térben és időben készült kockából mutatnak meg egy-egy részletet. Úgy kerülnek ezek a darabkák egymás mellé – véletlenül, össze nem illően – ahogy az itt élők, akiknek az élete, hasonlóan a képekhez így együtt alkot egy teljes egészet. A képek készítésének érdekessége az is, hogy nem összevágott, montírozott fotókról van szó. A kockák szigorúan olyan sorrendben készültek, ahogy azt egy-egy képen is láthatjuk. Ja és persze fekete-fehérek.
A helyszín: Miért kellene mindenképpen egy galériában kiállítani, amikor egy-egy témához gyakran sokkal inkább hozzáillő helyszínt is lehet találni? E sorozat képeihez például nem mindennapi helyszínt biztosít a Városligeti fasor egy évek óta nem használt épülete, ami fénykorában villa volt, majd sokáig óvodaként működött. A kívülről gyönyörű, belülről elhagyatott lakás a lehető legjobb választás….
A fényképezőgép: Egy Pajtás 6×6-os box fényképezőgép. Az emlékeiben szinte mindenkinek él, aki elmúlt már 30. De ki használ ilyet? Ehhez a munkához azonban a lehető legegyszerűbb gépre volt szükség. Olyanra, ami a legnagyobb szabadságot biztosít mind az alkotónak, mind a képen szereplőknek. Nos az 1955 óta gyártott nosztalgiáinkban élő Pajtás ilyen! (Kulisszatitok: A sorozat elkészülte után sajnos már nem exponál.)
Az alkotó: 35 éves. Szabadúszó. Sorozatokban gondolkodik. Készített már képeket a gyárukat – azaz saját munkahelyüket bontó – csepeli gyári munkásokról, vagy az utolsó éveit élő műteremsor egyik művészéről, a most Kossuth- díjat kapott Gulyás Gyuláról vagy az andaui ( Ausztria) úgynevezett Menekülők útjáról, ahol ma már csak szobrok emlékeztetnek az 56-ban arra menekülőkre. Bemutatkozott már többek között a Fészek Klubban és láthatták alkotásait a Budapest Galériában és több más kisebb budapesti és vidéki galériában is.
