A Zöldmánia című kiállítás igazi apropója, és gondolatébresztője a NYÁR.
Júliusban az emberek nagy része már nyaral, lehetőleg minél kevesebb időt tölt a városban, elvágyódik. Ilyenkor intenzívebben és tudatosabban tör elő belőlünk szürkeség gyűlölő és szmog helyett virágillat után áhítozó önmagunk.
Rendezésekor így az volt a legfontosabb szempont, hogy a művek hangulata, témája a kikapcsolódásról, a természetről, a vidéki élet lassabb, nyugodtabb ritmusáról szóljon. Így találtunk rá a zöldre, mint olyan színre, ami ezeket a tulajdonságot magába foglalja, sőt önmagában ilyen jelentéseket sugall.
A zöld szín magában hordozza a béke, nyugalom és az élénkség, lüktetés kettősségét. Fűzöld, olajzöld, zöldes sárga, kékeszöld, neonzöld; az árnyalatokból szőtt benyomásokhoz más-más érzület társul. Madárdal, ciripelés, vagy éppen a lágyan suttogó búzamező kedves és ismerős hangok a kikapcsolódni vágyó, természetellenes zajoktól tompított hallásunk számára.
Mindez formát ölt a kiállításon. …
A kiállítás aktualitását továbbá annak köszönheti, hogy több olyan művészt is találtunk, akik mostanában hangsúlyosan ezzel a tematikával és színnel foglalkoznak, ilyen például Csiszér Zsuzsi és Dobribán Fatime, de Cseh Lili szobrai is a vidékhez, vidéki élethez kötődnek. Király András „Boldogság sorozatában” találtunk ideillő festményeket. A téma aktualitását tehát nemcsak a nyár adja, hanem a városban élő ember/művész állandó elvágyódása, rousseau-i hangulatai, aminek hatására, elmegyünk, vagy legalábbis telepakoljuk a lakásunkat növényekkel, konyhakerti füvekkel és háziállatokkal – így tudjuk túlélni. Ennek a szokásnak, reflexnek a lenyomatai ezek a művek, ahol kicsit rendhagyó módon a Várfok Galéria gyakorlatában, szerepelnek video munkák, szobrok és print is. A technikák sokfélesége az emberi hozzáállás sokféleségét, a téma sokrétűségét kívánja hangsúlyozni, ezért keverednek az úgynevezett új-médiumok, melyek a mai kommunikáció eszközeit használják, a művészet klasszikusabb technikáival. (Szalóky Károly)