Paul Horn kiállítása
A zsíros mobiltelefon kijelzőt mindenki ismeri – szüksége senkinek nincs rá. Paul Horn kiállításának meghívóján a zsíros kijelzőt látva egyikünk-másikunk megborzong: irritáló a kopott, patinás okostelefon-kijelző.
Ám a kiállításon nincsenek smartphonok, hanem csupa olyasmi, ami a többség böngészőjének történetében nem marad hátra: kérdések „first world”-beli digitális viselkedésünk körülményeiről és következményeiről. Hány szerverre van valójában szükség a WhatsApp működéséhez? Mennyi energiát emészt fel telhetetlen mobiltelefon használatunk? Mennyi időt töltünk a virtuális valóságban?
A praktikus kis készülék a kézben – mindennapi életünk történéseihez hozzájárulva – vitathatatlanul tech-talizmánná vált. Ámde mi marad, ha a mindig készenlétbe álló akkumulátort egyszer nem töltöttük fel?
E megfontolások váltak Paul Horn számára teljes teret betöltő installációjának kiindulópontjaivá. Két domináns villanyoszlop hosszú kábellel veszi birtokba és fogja át a teret. Ám ez nem a vidéki tájból ismert távvezetékek újratervezett verziója. Paul Horn víz- és villanyvezetékkel felszerelt installációja – a 12 voltos feszültség nem észlelhető -, működőképes lehet egy magánkertben is. A részben komor olajfestmények az energiáról való állandó gondoskodás következményeit lényegre törően fogalmazzák meg: a hajlott, törött és elgörbült villanyoszlopok kiégés előtt állnak.
Paul Horn festményei mindig háromdimenziósakká válnak azáltal, hogy hétköznapi tárgyakkal vagy különleges anyagokkal egészülnek ki. Ìgy önnön terükön túl is térre van szükségük, igy elfoglalják a teret. Ugyanígy hatolnak be a kiállítótérbe az átalakított tűzoltókészülékek. A korábban hasznos tárgyak most rendszeres időközönként változatos, ám nyomasztó hangokat adnak ki: nyomtatók és fénymásolók zaját, WC-öblítését, telefoncsengését, zenét és kakaskukorékolást, állati és hisztérikus emberi hangokat.
Paul Horn munkája nemcsak a képzőművészet egyes műfajait kapcsolja össze, hanem az észlelés különböző
területeit is. Kiállításával folytatja – munkájára jellemzően – a részben abszurd jelenbeli jelenségek kritikus-humoros megkérdőjelezését, anélkül, hogy bármilyen kategóriába illeszkedne vagy válaszokat adna. Produktív és kreatív nyugtalanság hatja át multimédiális munkáját.
területeit is. Kiállításával folytatja – munkájára jellemzően – a részben abszurd jelenbeli jelenségek kritikus-humoros megkérdőjelezését, anélkül, hogy bármilyen kategóriába illeszkedne vagy válaszokat adna. Produktív és kreatív nyugtalanság hatja át multimédiális munkáját.
(Ulrike Payerhofer)