Rosario de Velasco Murciában, a tisztaságtól az árnyalatokig

2026.10.29. Rosario de Velasco. Niña en azul, década de 1930. Colección particular

Két évvel ezelőtt szinte mindannyiunk számára felfedezés volt Rosario de Velasco (Madrid, 1904 – Barcelona, ​​1991) Thyssen-Bornemisza Nemzeti Múzeumban kiállított kompozíciói közül sok. Ez a kiállítás nagyrészt dédunokahúga, Toya Viudes de Velasco erőfeszítéseinek eredménye volt, hogy visszaszerezze a nyoma veszett művész műveit: körülbelül harminc, a húszas és negyvenes évek közötti festményt, valamint egy illusztrációkészletet tartalmazott olyan kiadványokhoz, mint pl. ABC, fekete-fehér bármelyik A Gömba rendhez való visszatéréshez való hovatartozásának többségi képviselője, a párhuzamos áramlat a német új tárgyilagossághoz és az olasz Novecentohoz, amely ötvözi a hagyományt (témái révén) és a kortársságot (erőteljes formáiban).

A madridi származású nyilvánvaló referenciafigurái között szerepelt Giotto, Masaccio, Piero de la Francesca vagy Mantegna, Dürer, Velázquez és Goya, valamint De Chirico, Braque és Picasso. Tanára Fernando Álvarez de Sotomayor volt, a San Fernandói Királyi Képzőművészeti Akadémia tagja és két alkalommal a Prado Múzeum igazgatója, de rájött, hogy meg kell nyitnia magát az avantgárdnak és az utazásnak, és felvette a kapcsolatot Maruja Mallóval, Rosa Chacellel és María Teresa Leónnal.

Tanulmányai befejeztével, 1924-ben részt vett a madridi Országos Képzőművészeti Kiállításon, és megkezdte az illusztráció felé vezető utat. Az 1930-as években elkészítette legfontosabb munkáit – némelyikben összetett perspektivikus formákat vagy kubista csendéleteket mutatott be -, s részt vett olyan kollektívákban, versenyeken, amelyek sikereket hoztak, mint például az 1936-os Velencei Biennálén, de a polgárháború után a kiállítások üteme visszaesett. A konfliktusban azzal vádolták, hogy falangista, és halálra ítélték; Az a személy, aki később a férje lett, Javier Farrerons orvos, meg tudta menteni. A háború utáni időszak keménysége és a figuratív realizmus felé való hajlama az absztrakció felemelkedése idején fokozatosan feledésbe merült egészen a közelmúltbeli fellendülésig.

Rosario de Velasco. Mosónők, 1934. Magángyűjtemény

Rosario de Velasco. Mosodák1934. Magángyűjtemény

Rosario de Velasco. Lány kékben, 1930-as évek. MagángyűjteményRosario de Velasco. Lány kékben, 1930-as évek. Magángyűjtemény

Rosario de Velasco. lány kékben1930-as évek. Magángyűjtemény

A Valenciai Szépművészeti Múzeumban vagy az almeríai MUREC-ben rendezett későbbi kiállítások után a Cajamurcia Alapítvány Las Claras Kulturális Központja az a tér, amely áttekinti a szerző pályafutását, beépítve a korábbi előadások még kiadatlan darabjait, valamint maga Alicia Ventura és Toya Viudes kurátora. Alakjai odautaztak, befelé tekintve és erőteljesen hieratikájukban, gesztusaikban és formáikban csiszolva, amelyek mintha egy megfagyott idő részét képeznék; Kezdetben alapvetően ilyenek voltak, élük fokozatosan veszített keménységéből, formáik felpuhultak, mintha a művész azon kapta volna magát, hogy a festészet lehetőségét vizsgálja, hogy érzékelésben rögzítse a valóságot és a tudattalan súlyát. Ha korai munkáiban a köteteket gondosan modellezték, amíg szinte szoborszerűvé nem válnak, környezetük pedig lényegében stabil és szilárd, az évek során az ecsetvonások autonómiát nyertek, az anyag vibrált, így a testek kevésbé egyértelműek. Valami töredezett volt a kompozícióban, és a sugallat utat tört magának a kezdeti robusztusság előtt.

Hasonló folyamat ment végbe a térrel való bánásmódban is: a kezdetben benépesítő figuráktól egyértelműen elkülönülve végül azoktól foltossá vált, amíg egyetlen látómezőt artikulált; Ezzel párhuzamosan a művésznő bővítette olvasmányait, utazásait és érdeklődési körét, megengedve, hogy ecsetei kézbe vételekor természetesen ezek az új utak megfertőződjenek. Így ez a kiállítás rávilágít arra, hogy hiba Velasco hagyatékát monolitikus tömbként értelmezni: az ő reprezentációs elképzelése sem volt az. Színhasználata sem: ha fiatalos kompozícióiban hangsúlyos, telített a paletta, segíti a komponálást – rendszerez, behatárol -, tónusaiban apránként új melegség bontakozott ki; Érdekes volt a benyomás, ami a vásznak anyagiságából fakadt. Ahelyett, hogy kifelé nyúlnának, belülről jönnek elő, és nincs bennük ridegség, de nem is burkolnak be és nem vigasztalnak.

Tonális tanulmányozásának ez a változása Murciában is megmutatkozik, ahol észrevehetjük, hogy érett darabjai egyre meditatívabb és lassúbb attitűdöt követelnek meg a szemlélőtől, hogy megragadják nyelve egyre bonyolultabbá válását.

Rosario de Velasco. Csónakok, 1965 körül. Francisco Almazán GyűjteményRosario de Velasco. Csónakok, 1965 körül. Francisco Almazán Gyűjtemény

Rosario de Velasco. Csónakok1965 körül. Francisco Almazán Collection

Rosario de Velasco. A menyasszony, 1971-1972. Esperanza d'Ors kollekcióRosario de Velasco. A menyasszony, 1971-1972. Esperanza d'Ors kollekció

Rosario de Velasco. A menyasszony1971-1972. Esperanza d'Ors kollekció

Hatvan kompozíciót gyűjtött össze ez a kiállítás, amelyek a harmincas és a nyolcvanas évek közé datálhatók, és kronologikusan elrendezve, hogy jobban tükrözzék ezt a fejlődést; Azok, amelyek ebből az alkalomból először láthatók, a későbbiek közé tartoznak, így kifejezőbbek és szabadabbak. Az alkotások nagy része magán- és családi gyűjteményekből származik; a többi olyan intézményektől származik, mint a barcelonai tartományi tanács, a madridi jelmezmúzeum vagy a jaéni Zabaleta Múzeum. Nincs hiány minden bizonnyal legünnepeltebb vászonból, A mosodákamely figuráinak erőteljességében az Új Objektivitást idézi meg, de a reneszánsz mestereit is a színek és szövetek, vagy magának a fűnek finom kezelésében; az övé Doktor Luis de Velasco portréjahazánk rendbetételének egyik fémjelzi darabja; vagy az echo kubista csendélete Dolgokamely kitűnik rejtélyével.

Az 1940-es évektől haláláig elmerülve a katalán művészeti életben, ott vitte véghez a díjnyertes A vörös ház és A vadászokamelyeket a kiállítás előtt restauráltak, és mi is szemléljük A négy évszakamelyek a Navas del Marqués-i Magalia kastély-palota dísztermét díszítik, lánya portréi és Teruel-tájak. Abban a katalán korszakban visszatérő témái között megkülönböztetünk tengeri, vidéki, pásztorkodási és karneváli jeleneteket, olyan témákat, amelyeket életerővel, ködös és beborító fényességgel ragadott meg. Maga a művész ezt követően kijelentette: Most már tudom, hogyan kell festeni.

Rosario de Velasco. Karnevál1970-es évek. Amaya Ugarte Farrerons kollekció

Rosario de Velasco. A fürdőzők1970-es évek. La Mirada Ingenua kollekció

„Rosario de Velasco. A feledéstől az emlékezésig»

LAS CLARAS KULTURÁLIS KÖZPONT. CAJA MURCIA ALAPÍTVÁNY

C/ Santa Clara, 1

Madrid

2026. október 7-től november 29-ig

Nikola G.
Nikola G.
A budapesti művészeti élet inspirál nap mint nap, és az ArtPortalon keresztül szeretem megosztani ezt a szenvedélyt. A hazai és nemzetközi művészet új történeteit keresem minden cikkben.

Szólj hozzá!

20 − tizenkettő =