A londoni kortárs művészeti múzeum, a Tate Modern, egyidőben két, különböző korszak kiemelkedő művészének alkotásait tárja az odalátogatók elé. A huszadik századi szobrászat egyik megújítójának, Constantin Brâncuşi-nak (1876–1957) ez az első igazán jelentős kiállítása Londonban.
Ha első látásra nem is tűnik egyértelműnek, mégis tagadhatatlanul szoros kapcsolat fűzi Brâncuşihoz Donald Judd-ot (1928–1994), akinek a kiállítása az épület egy másik szintjén kapott helyet.
A mintegy harminc szobrot bemutató tárlatot az teszi különösen érdekessé, hogy a jól ismert alkotások, mint az Alvó múzsa (1909–1910), a Mlle Pogány II (1919), a tojásformájú A Világ kezdete (1920), vagy az ugyancsak végletekig leegyszerűsített Fiatal lány torzója (1922) mellett, kevéssé ismert, amerikai gyűjteményekben őrzött művek is láthatóak. Brâncuşi több szobra, de különösen Végtelen oszlop-a komoly befolyást gyakorolt a minimalista művészekre, így annak egyik legelső képviselőjére, Donald Juddra is. Az idő előtt eltávozott művész, akinek most egészen korai festményeivel is találkozhatunk, a hatvanas évek közepén készítette el három dimenziós, színesre festett «sajátos tárgyait», melyek nem sorolhatók sem a szobor, sem a festmény hagyományos kategóriájába. A retrospektív kiállítás, amely egybeesik a művész halálának tizedik évfordulójával – a hatvanas évek legelejétől az 1993-ban született utolsó munkákig – mintegy negyven, fából, aluminiumból, plexiüvegből és más anyagokból készült alkotáson keresztül kíséri végig a kortárs képzőművészet meghatározó alakjának munkásságát.
Donald Judd kiállítása április 25-ig, míg Brancusié május 23-ig tart nyitva. (Cserba Júlia, Párizs)