„Akár a levegő, a víz, Buenos
Aires nem lett, megvolt öröktől, s míg a
világ világ, lesz.” [Jorge Luis Borges: Buenos Aires
mitikus alapítása. Lator László fordítása ]

2009 februárjában Buenos Airesben kutattam egy hónapig,
és ekkor hallottam először azt a mondást, amely ott tartózkodásom alatt és azután
is szállóigévé vált: „amit Pedro Roth nem örökített meg Buenos Airesben, az nem
is létezik”.

Így jutottam el a művész
fotóarchívumába, azaz ruhásszekrényébe, ahol elárvult zakók között sorakoztak
összevissza kupacokban az elmúlt negyven év negatívjai.

Sokszor felmerült már – és ez nem
csak a képzőművészetre, hanem az argentin irodalomra is igaz –, hogy ezen a
földön a valóság és a képzelet valami csak itt tapasztalható harmóniában él
együtt, és sokszor képtelenség megmondani, hol húzódik a kettő közötti határ.
Így van ez Pedro szekrényével is: a számolatlan mennyiségű doboz az időben
távoli, látható valóság lenyomatát rejti – ugyanakkor a szekrényajtó innenső
oldalán, a kis raktárszobában egymás hegyén-hátán mindenütt vásznak, Pedro
festményei, a belső valóság képei. És közben ott a jelenvaló Valóság, maga a
szoba, amit magam sem tudom, melyik tartományba utaljak: néha átsétál rajta egy
teknőc, a sarokból hatalmas macska figyel, néha azt gyanítom, maguk a
festmények keltek életre. Ülök a padlón, a negatívok között kutatok, Buenos
Aires pedig hetekre egyetlen szobává zsugorodik – vagy lehet, hogy tágul, mint
Borges Alefjében, ahol a Garay utcai két-három
centis kis gömb az egész világegyetemet magában foglalta. Igen, alighanem Pedro
festményei is ilyenek: számomra azonosak a Buenos Aires-i utcákkal, emberekkel,
tájakkal; felismerem rajtuk a Palermói parkot, a színes homlokzatú házakat, a
Recoletában kötéltáncoló fiút meg a bajuszos buszvezetőt a külvárosból hazafelé
jövet. A szekrényben lapuló negatívokon ott a múlt, a vásznakon az örökérvényű,
a szoba padlóján a pillanatnyi. Ki sem kell lépni az ajtón, itt van minden:
„amit Pedro Roth nem örökített meg Buenos Airesben, az nem is létezik”, így van
ez, valóban.

 

Epilógus: Pedro Roth magyar
származású argentin festőművész Budapesten született 1938-ban. Számos
kiállítása volt Argentína-szerte, valamint – a teljesség igénye nélkül – New
Yorkban, Geronában, Prágában, Párizsban és Berlinben. Szülővárosában most
láthatjuk először a munkáit.