Akaratlan piár-fogásnak is beillik, hogy az előzetes sajtótájékoztatón
még üres falfelület várta a Nyergesi lány olajképének megérkezését az
USA-ból. A korai mű a Kieselbach Galéria 2002. április 19-i aukcióján
kereken 10 millió forintos kikiáltási áron került kalapács alá, majd
látványos licitálás után 36 millióért szerezte meg új tulajdonosa és
aztán így került az óceánon túlra. Márffy Ödönnek Szín, fény, ragyogás
címmel a Kogart Ház két szintes, gyűjteményes kiállítást rendezett, a
festő monográfusának, Rockenbauer Zoltánnak az irányításával.
Az aktuális életműtárlat jelentősége sokoldalú: utoljára 1958-ban volt hasonló Budapesten, az Ernst Múzeumban, de sok az új kutatási eredmény is. Márffy korai periódusából már fiatal korában szétszóródtak a művek, de maga sem erőltette később a bemutatásukat, feltehetőleg stiláris okok miatt. Ráadásul – pénzügyi szempontokból – egész pályafutása során a friss alkotások értékesítésére koncentrált. Így a tárlat fő attrakciója a legrégebbi képek felvonultatása a későbbi, közismert munkák mellett, mert ezeket eredetiben ritkán láthattuk eddig, vagy csak reprodukciókból ismerhettük, sőt, olykor még onnan sem. Ez a látványos „mutatvány” pedig csak úgy sikerülhetett, hogy tizenöt közgyűjteményből és kéttucatnyi privát kollekcióból kölcsönözték az ország különféle sarkaiból illetve a határokon túlról az összesen száztíz alkotást. A retrospektív szemle a kilencven olajkép és húsz grafika közül szándékosan egymás mellé helyezi a kis előtanulmányokat a végleges méretű és technikájú munkákkal. A legrégebbi „csemegék” között tallózva így bukkanhatunk az 1901-es Naplemente vízben tükröződő fasorára vagy a zöld lombsátor alatt megbúvó Meudoni piactérre. Ezekhez a sötét tónusú festményekhez képest frappáns kontraszt a következő évből a Brugge-i csatorna vagy az Utca (Brugge) napsütötte világossága, mint ahogy a Zöld kerítés nyári variánsának „pandantja” ennek behavazott téli változata. További érdekes páros még 1907-ből Gulácsy Lajos tussal lavírozott profilja ingben, hajadonfővel vagy cilinderes-kabátos olajportréja szemből. Száraz ecsetvonásokkal mázolta az alapra és festetlen vászonrészleteket is kihagyott szabadban ülő meztelen nőalakján 1908-ban, míg egy év múlva a Fürdő nők csoportos jelenetét már teljes színpompájában, részletesen kidolgozta. 1910-ből tanulságos szemlélni egymás közelében a sötét tónusú Asztali csendéletet illetve a teljesen világos Gyümölcsöket az áttetsző üvegtálban, a hófehér abroszon. Tájképei sorából érdekes variáns a Dalmát tengerpart vagy a Zebegényi téglagyár távolból egymásnak felelgető változata. 1911-ben előbb csak a női fej és a kerek ruhakivágás jelenik meg tusvázlatán, míg azt követő vásznán jobbjával a haját simítja a modell. Az Álló női akt arasznyi tusrajzának kecsesen elegáns vonalvezetése az 1911–1921 között festett Salome monumentális vásznán köszön vissza később. Tovább folytatva az összehasonlításokat, a húszas évek fekvő női aktjának friss akvarelljére a harmincas évek nagy vászna rímel, lavírozott, meleg árnyalatokkal, míg a Dunakanyar olaj-karton panorámája szinte pasztellnek tűnik a ködben úszó hegyoldallal és a párába oldódó, sejtelmes folyóparttal. A Kávéházban korai tus skiccén még a táncolók és a zenekar tagjai is feltűnnek a háttérben, de a Kioszkban 1937-es olajképén már csak az előtér asztaltársasága szerepel, mögötte elmosódott reklámfényekkel. A hazai és külföldi, régebbi és újabb élmények párhuzamaira jó példa a Balaton (1930-as évek második fele) az emeleti nyitott ablakból szemlélve, a parton parányi emberpárral és csónakázóval, míg a Kilátás a Comói tóra egy évtizeddel később készült a teraszról, de hasonlóan széles és madártávlati panorámával. Legalább ilyen időbeli intervallum választja el egymástól a Lovak a vízparton 1939-es, rendkívül dekoratív, játékos hangulatú kompozícióját ennek egyik későbbi, sápadt visszhangjától. A Hunyadi-tanulmánynak szánt Lovas 1951-es ceruzarajza ehhez képest kissé patetikusra sikerült, hiszen Márffy már a szocreál elvárásoknak próbált fáradtan megfelelni, úgyszólván haláláig tartó, évtizedes mellőzése előtt… Végezetül feltétlenül megemlítendő még egy fontos újdonság: az előkészítő kutatások folyamán felbukkant a rádió archívumából egy húsz perces Márffy-interjú 1958-ból, amely párizsi éveiről és hazai indulásáról szól. Ezt adekvát fotókkal, művekkel illusztrálva, nonstop vetítésen láthatjuk és hallhatjuk egy benyílóban, de rövidesen elkészül az elektronikus katalógus DVD-kiadása is.
Kogart Ház
2010. április 2. – 2010. augusztus 1.