Mi jut eszünkbe a Baltikumról a kortárs képzőművészet és kultúra kapcsán? Van kedvenc balti művészünk, vagy galériánk? Akad-e arrafelé érdekes kiállítótér, múzeum, ahova betérhet a kultúrafogyasztó turista, ha esszenciális balti kortárs művészetre vágyik? Nem valószínű, hogy abba a problémába ütköznénk, hogy azt se tudjuk, hol kezdjük a felsorolást. Mi lehet vajon az oka az általános zavarnak, ami a Baltikum körül kering, és van-e esély az eloszlatására? A kérdésre csak akkor kaphatunk választ, ha megnézzük, hogy mi zajlik ott fenn, északon.
kim?, Riga. Forrás: a kim? Facebook oldala
Második megálló: Lettország
Akár a többieknél a Baltikumban, „posztszocialista állapotban” van a helyzet a régió központjának számító Lettországban is. Nézzünk körül először a kereskedelmi galériás színtéren! Elsőként a Rigas, Daugavas, Bastejs, Alma és Maskla XO nevét érdemes felsorolni. Nonprofit oldalról feltűnik a kim? – kas ir masklas – azaz: mi a művészet? – elnevezésű kiállítótér. A kim? pohara úgy tűnik félig teli, hiszen a kis piac lehetőségeit keresve a személyes kapcsolatokra és együttműködésekre koncentrál, olyan projekteket szeretne megvalósítani, amelyek előnyükre tudják fordítani ezeket a sajátosságokat. Rendszeres symposiumokkal, workshopokkal, rezidenciaprogramokkal és publikációk széles skálájával dolgozik a regionális network megteremtésén.
Maskla XO, Riga. Forrás: makslaxogalerija.lv
Ha lett rezidenciaprogramot keresnénk, akkor a belarusz határ melletti Daugavapilsben, a névadó szülővárosában található Mark Rothko Art Center háza táján érdemes körülnéznünk. Nem feltétlenül az intézmény programja ad rá okot, sokkal inkább a paradox hatás, amit az ízig-vérig nyugati sztárművész elfeledett, vagy tán sosem létezett identitásmorzsáinak kétségbeesett gyűjtögetése okoz egy hamisítatlan posztszovjet iparváros szélén.
A kim? mellett a másik nyitott és érdekes kortárs intézmény a szintén non profit oldalról érkező, a Soros Fund nyitott társadalmat célzó elveivel rokon szellemiségű Latvian Center For Contemporary Art (LCCA). A helyi és nemzetközi kortárs projektek megvalósítása mellett nagy hangsúlyt fektet az edukációra. Az archiválás és az archívumok bemutatásának speciális problémái kapják a kiemelt figyelmet az intézmény életében, hiszen az OSA alapján a vizuális művészet és vizuális adatok tárolása és a társadalom számára való hozzáférhetősége, mint cél egyértelműen megfogalmazható. A megoldási kísérletek izgalmas példájaként érdemes megemlítenünk a Lost in the archive című kiállítást, mely idén tavasszal volt látogatható a rigai Contemporary Art Space-ben. A térben véletlenszerűen elszórt elrendezés nem jelölt ki útvonalat, a műtárgy-szigetek közt bolyongva, az állomások számainak és a katalógus oldalszámainak egymással való megfeleltetése az archívumban való tájékozódást segítette. Végre egy archívumalapú kiállítás, ami informatív, de játékos megoldásaival nem esik a hasonló tárlatok típushibáiba. Hiszen minden egyes „állomáson” úgy érzi magát a néző, mintha az adott mű értelmezését befogadva teljesítette volna a „kihívást”.
Riga Art Space – részlet az LCCA Lost in the archive című kiállításából. A szerző fotója
Az állami szférán belül, ha kortárs, akkor Arsenals, mely a Lett Nemzeti Múzeum részeként, eredeti céljai szerint a 20. század második felétől napjainkig mutatná be a helyi művészet alakulását. A koncepcióváltás következtében állandó kiállítás helyett azonban közepesen langyos egyéni és csoportos tárlatoknak ad helyet, nem csak lokális viszonylatban.
Arsenals, Riga. Forrás: Wkimedia
Jóval izgalmasabb a Contemporary Art Museum, vagyis inkább a hiánya. Kering a neten egy 2006-os épületterv, Rem Kolhaas-tól (!), de nincs megalapított intézmény, és a fel-felbukkanó híreken kívül máig nem is tudni róla érdemlegeset.
A térség fokozott elszigeteltségét a nemzetközi áramlatoktól nem csupán a galériás szektorban uralkodó kétségbeesés okozza, hanem egy egységes baltikumi kortárs művészeti kép hiánya is. A köztudatban a három balti ország összeolvad, ez az egység azonban a valóságban nem létezik, de mintha erről az érintetteknek nem szóltak volna.
A múlt ismeretében teljesen érthető a reakció, csupán be kell látni, hogy a három állam egyedül, egész egyszerűen túl pici ahhoz, hogy elvárható legyen tőlük a nemzetközi áramlatokba való önálló becsatlakozás. Szükség volna többek között egy kortárs múzeumra, ami átfogó képet tud adni a régió művészetéről.
Rem Kolhaas 2006-os terve a Contemporary Art Museum épületére. Forrás: oma.eu
Kézenfekvő lenne, hogy egy ilyen múzeum a térség központjában, Rigában épüljön fel, mint ahogy arra egy-egy felröppenő hír, vagy tervezet időnként utal is. Csakhogy a múzeum nincs sehol. A finanszírozási háttér gondjainak, a halogatás okainak kibogozása külön cikket érdemelne. De ha egyszer megépül, talán akkor is csak délibábot kergetnénk, hiszen itt a Lett Kortárs Művészeti Múzeumról beszélünk. Noha mint regionális jelentőségű intézmény vállalta a baltikumi térség globális áramlatokba való becsatornázását, azonban az, hogy a térség művészetének összképében milyenek a súlypontok az egyes államok közt, és hogy ez miként nyilvánul meg a gyűjteményben, az igencsak kérdéses – főként, ha látjuk a régión belüli egymás iránti szolidaritás problémáit. Jogosnak tűnhet a félelmünk, hogy egy, a KUMU hibáit újraalkotó, azaz szűk nemzetállami szemléletű intézmény jönne létre.
Az állami szerepvállalás a kultúra területén tehát a Baltikumban is ellentmondásos, vagyis egyértelműen mutatja a posztszocialista kondíciókat. A lokális piac nem éppen kiemelkedő lehetőségei szintén ismerősek lehetnek számunkra.
Kiállítás a kim?-ben. Forrás: a kim? Facebook oldala
Mihez kezdhet egyáltalán a kortárs művész, ha az északi melankólia letűnt báját meghagyná a modernitásnak, amikor még divatban volt az ilyesmi? Ha díjak, elismerések, akkor a Köler lett párja a Purvitis. Valószínűleg a névadók ismeretlensége az ok, hogy ezek sem kecsegtetnek hosszabbtávú nemzetközi potenciállal. A banki szektor lett viszonylatban – Aizkraukles Banka (AKLV) és Seb Unibanka – viszonylag rendszeresen nyújt financiális támogatást a kortárs képzőművészeknek, pályázati formában. Előbbi fő támogatási területe a kortárs művészet, mely iránti elköteleződését egy 2005-ös megállapodás is bizonyít. A Lett Kulturális Minisztériummal hosszú távú együttműködést kötve, közösen 1 millió lattot (közel másfélmillió euró – ma már a közös valuta az ország fizetőeszköze) invesztáltak műtárgyvásárlásba, a jövőbeli kortárs művészeti múzeum gyűjteménye számára. Valószínűleg ezek a művek alkothatják az alapítvány kortárs művészeti gyűjteményét, múzeum híján legalábbis ez tűnne ésszerűnek.
A kortárs kultúrafinanszírozás tekintetében mindenképpen érdemes megemlíteni a Teterevu Fond nevű magánalapítványt. Sokrétű tevékenységének a művészet csupán egy szelete, de ezen belül sem szorítja magát szűk határok közé. Műemlékek restaurálása, a művészeti edukáció fejlesztése, egyéni és csoportos projektek finanszírozása mellett kifejezetten kortárs témákkal is érintkezik. Mint például a már jól ismert Contemporary Art Museum létrehozására az AKLV bankkal 2014-ben közösen alapított Latvian Museum of Contemporary Art Foundation segítségével – ez egyébként jól mutatja a kortárs múzeum körüli homályt.
A cikk nyitóképe: kiállítás a kim? galériában, Rigában. Forrás: kim? Facebook