A Hayward Galéria keresve sem találhatott volna jobb időpontot Dan Flavin retrospektívjéhez. London ködös, nyirkos télében valóságos felüdüléssel, ha ugyan nem fényterápiával ér fel egy Flavin-kiállításon eltöltött óra, a neonkompozíciók hosszantartó nyomot hagynak a retinán.A minimalizmus alapítói között számon tartott Dan Flavin (1933–1996) a 60-as évek New Yorkjában tűnt fel. Kiállításait szívesen nevezte „felvilágosítás”-nak, műveit pedig „indítványok”-nak.
A Hayward Galéria Flavin több mint 30 éves művészi pályájának minden állomását bemutatja, fény-kompozíciói ideális térre találtak a galéria modernista betonépületében. A kronologikus rendezőelvet követő tárlaton külön termet kapott egy korai munka, a Tatlinnak ajánlott fehéren fluoreszkáló neoncsövek felhőkarcolókra emlékeztető csoportja. A kiállításon a látogató gyakran nem hisz a szemének, a zöld fényt árasztó neonkerítés közelről megvizsgálva fehérnek bizonyul, a fehér neonsor egy másik teremből szemlélve rószaszínné válik. A statikus fények elmozdulnak, csupán idő és koncentráció kérdése az egész. Flavin látszólag egyszerű modernizmusa mágikus élmény sok meglepetéssel.
A kiállítóterekből kiáradó fények varázsos színekbe borítják a belső tereket is, mintha a tér dekomponálása is Flavin poszthumusz műve lenne, nem csupán egy szükségszerű mellékhatás.