„A MACBA mély válság időszakát éli át – mondta a múzeumot felügyelő bizottság elnöke. – Új fejezetet akarunk nyitni, melyben a múzeum mint közintézmény megfelel annak a hivatásának, hogy közvetítse a művészetet, sokféle víziót kínáljon és vitákat generáljon”.
Ez utóbbi célkitűzés máris teljesült, ha nem is feltétlenül úgy, ahogy az intézmény irányítói azt elképzelték: a múzeum legutóbbbi kiállítása és a körülötte történtek napok alatt szenvedélyes viták középpontjába kerültek Spanyolország határain kívül is. De mi is történt tulajdonképpen? A múzeum, előzetesen jóváhagyott éves kiállítási tervének megfelelően a stuttgarti Württembergi Művészeti Egyesülettel közösen készített elő egy nemzetközi csoportos kortárs tárlatot „A bestia és az uralkodó” címmel, ahol a bemutatott munkák a gyarmatosítástól a szexuális kizsákmányolásig a szuverenitás, a függetlenség kérdéseinek legkülönbözőbb aspektusait vizsgálják. A kiállítás tervezett anyagában szerepelt a fotóival, installációival és konceptuális munkáival ismertté vált 56 éves osztrák művész, Ines Doujak „Nem hódításhoz öltözve”című plasztikája, mely a tavaly lemondott spanyol királyt, I. János Károlyt és Domitila Chúngara boliviai feminista munkásvezért ábrázolja egy kutya társaságában folytatott szexuális aktus közben, egy náci rohamsisakokból konstruált ágyon.
Nem kellett nagy jóstehetség annak felméréséhez, hogy a mű kiveri a biztosítékokat. Így is történt: amikor Bartomeu Marí, a múzeum 2008 óta regnáló igazgatója felfedezte az állítása szerint általa korábban nem ismert munkát, felszólította a kurátorokat – közülük ketten a múzeum alkalmazottai voltak, ketten a társrendező stuttgarti egyesület képviseletében dolgoztak Barcelonában – hogy a „nem odavaló” művet vegyék ki a tárlat anyagából. A kurátorok ezt megtagadták, hangsúlyozva, hogy a mű a paródia, a karikatúra és a humor eszközeivel közelít a kiállítás témájához. Elismerték ugyan, hogy a szobornak többféle olvasata lehet, de a lehetséges értelmezésekről nyilvános vitát kell folytatni, ami csak a mű kiállításával lehetséges – hangsúlyozták, és cenzúrával vádolták az igazgatót. Hasonló tartalmú nyilatkozatot tett közzé a stuttgarti egyesület vezetősége is, jelezve, hogy ők mindenképpen helyet adnak a tárlatnak és benne Doujak munkájának.
A botránykő: Ines Doujak Nem hódításhoz öltözve/HC 04 Transzport című szobra a kiállításon. Forrás: art-leaks.org
Marí, miután a kurátorok elutasították a szobor eltávolítására vonatkozó kérését, március 18-án, a tervezett megnyitó napján a tárlat lemondása mellett döntött, széleskörű felháborodást váltva ki munkatársai körében és a múzeum falain kívül is. Ezt látva a következetességgel aligha vádolható igazgató néhány nappal később revideálta álláspontját, így a tárlat március 21-én mégis megnyílhatott, benne az inkriminált szoborral. A botrányból Doujak mellett, aki így több publicitást kapott mint máskor egy egész évben, a múzeum is jól jött ki, mivel a látogatók az első napokban szinte ostrom alá vették az intézményt. Kevésbé szerencsésen végződött a történet a közvetlenül érintettek számára: a frusztrált igazgató előbb – a helyi sajtó szerint bosszúból – azonnali hatállyal felmondott két saját kurátorának, majd benyújtotta saját lemondását is. A felügyelő bizottság a kurátorok elbocsájtását nem bírálta felül és Marí lemondását is elfogadta, azzal, hogy az igazgató utódának megtalálásáig maradjon funkciójában. Marí után a szakma Barcelonában nem fog krokodilkönnyeket hullatni. Működése alatt folyamatos volt a kurátorok cserélődése – a két, most elbocsájtott szakember is csak néhány hónapja dolgozott a múzeum kötelékében. Általános vélekedés szerint túl nagy volt számára az emblematikus előd, a madridi Reina Sofia Múzeum igazgatói székébe távozott Manuel Borja-Villel cipője.