Központi Értékek – Közös Örökségünk a Közép-Európai Kortárs Designban.
Iparművészet Múzeum, Budapest, november 20-ig.

Az idei Budapest Design Hét központi szervező elvét a Visegrádi Együttműködés 25 éves évfordulója szolgáltatta, ez alkalomból a rendezvénysorozat Csehországból, Lengyelországból és Szlovákiából invitálta meg a régió legjelentősebb designereit, hogy reflektáljanak a közös múltra és jelöljenek ki lehetséges utakat a közös jövőt illetően. Ez a szándék az Iparművészeti Múzeumban megvalósuló Központi Értékek – Közös Örökségünk a Közép-Európai Kortárs Designban című kiállításon figyelhető meg a leginkább. Az Osvárt Judit által rendezett tárlat azt a célt tűzte ki, hogy felfejtse a V4 országok tradícióiban rejlő közös gyökereket, illetve azt, hogy ezek milyen formákban öltenek testet a régiós designerek munkáiban.

A Központi Értékek négy tematikus blokkban rendezi el a több tucat kiállított tárgyat: a tradíció, a történelem, a modernizmus és a kísérletek azok a hívószavak, amelyek igyekeznek kohéziós erőként működni az egyes tárgycsoportok között. A különböző bútorok, ruhák, használati és berendezési tárgyak, illetve grafikai munkák leginkább látványos közös pontja a szocializmus vizuális- és tárgykultúrájához való visszanyúlás – sokszor igen erős iróniával átitatott, nosztalgikus felhanggal. A jól ismert formanyelv azonban a kortárs tervezők kezei között átalakul, új kontextusokba helyeződik át: így lesz például a mindenki által ismert panelházból a szlovák Marián Laššák Panelák bútorkollekciójában komód vagy a lengyel David Navarro és Martina Sobecka tervezők Blokoshka című munkájában “építészeti matrjoska”. Hasonló metamorfózison mennek keresztül a minden család vitrinjében ott lapuló nippek Martin Bu Poly kollekciójában, a szlovák designer ugyanis Szünet című munkájában éppen cigiszünetük alatt örökített meg munkásokat, porcelánból.

Marián Laššák: Panelák. Danyi Balázs fotója

A kiállítás nagy hangsúlyt fektet a közép-európai étkezési hagyományok és az ehhez kötődő tárgykultúra újraértelmezésére is, ezért helyet kaptak a különböző fűszerek, savanyúságok és gyümölcsök tárolására és szállítására alkalmas designtárgyak is. Ezek kiegészülnek olyan kortárs igényekkel, mint a különböző allergiák és az ajánlott napi bevitel precíz számon tartása és figyelembevétele, jó példa erre Almássy Lili Porció konyhai termékcsaládja. Mindemellett többször megjelenik a hitnek a mindennapi tárgyhasználatra és formanyelvre való hatása, illetve a különböző felekezetek és vizuális megjelenítéseik együttélési lehetőségei. Ilyen kísérlet a magyar A+Z Design Studio Hungarian Identity Cabinetje, amely egy avítt szekrény ajtajain próbálja egybeolvasztani a keresztény és a zsidó vallás szimbólumait, míg a szlovák Mária Bujňáková Seven tárgykollekciója a hét fő bűnt alakította humoros belsőépítészeti elemekké. A grafikai munkák egyértelműen nyúlnak vissza olyan közös történeti inspirációkhoz, mint amilyen a modernizmus, azon belül is leginkább az avantgárd vizuális nyelve. Ennek legdirektebb példája Baráth Dávid, aki eltéveszthetetlenül épít Moholy-Nagy László és Kassák Lajos munkáira Budapest Graphic Guide sorozatával.

A kiállításról összességében kijelenthető, hogy felhozatala meglehetősen vegyes. A kiállított tárgyak maguk többnyire ötletesek, esztétikailag kifejezetten jól működnek, de egyes esetekben a kategorizálásuk vagy épp – és a design esetében ez nem megkerülhető – funkcionalitásuk nem áll biztos lábakon. Indokolatlannak nevezhető például a lengyel Bartosz Mucha Taczkołyska nevű objektje, amelyben egy szekeret bölcsővé alakított át: a leírás azzal indokolja a szekér beválogatását, hogy a tervezőnek köszönhetően egy, a paraszti életből származó tárgy funkcióváltáson esik át, és a modern életben új használati módot nyerhet. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy urbánus szülők fából készült, meglehetősen puritán szekérben szeretnék tologatni és ringatni újszülött gyereküket. Ugyanígy nehéz megmagyarázni, miért kifejezetten közép-európai közös érték a tetoválás, az pedig pláne nem világos, hogy valós-e az igény a cseh Jakub Pollág által tervezett, és bárki  által birtokba vehető személyes tetoválógépre.

Almássy Lili: Porció. Danyi Balázs fotója

A kísérletek szekcióban kapott helyet a magyar Koczka Kristóf Out of The Bagtárolóbútor-rendszere. A formatervező diplomaprojektje kreatív megoldást kínál a folyamatos mozgásban lévő életmód kínjaira, egy IKEA-táskákból és néhány tartóelemből álló, összeeszkábált tárolóeszköz létrehozásával. Az innovatív és könnyen utánozható megoldás valóban ötletes választ ad a tervező által “albérlet-generációnak” nevezett csoport számára. Ugyanakkor ezt az életvitelt párhuzamba állítja a menekültek folyamatos vándorlásának nehézségeivel, amely kijelentés minimum problematikus. A jószándékú felvetés és alapvetően éles problémalátás a szociális design elengedhetetlen elemei, ugyanakkor az átmeneti élethelyzet léptékének felmérése ez esetben kissé elhibázott.

Koczka Kristóf: Out Of The Bag. Fotó: MOME 

A vidékről az egyetemi városba költözés, vagy a városon belüli hurcolkodás nehézségeit a menekültek útjával párhuzamba hozni semmilyen kontextusban nem állja meg a helyét, még úgy sem, ha végső soron a nekik (is) szánt termék valóban hasznosnak bizonyulhat útjuk során.

A kiállítás kapcsán átgondolásra érdemes az is, hogy jó-e Közép-Kelet-Európát, szocialista örökségéből adódóan, még mindig egyfajta egzotikumként definiálni. Habár világos, hogy ez a fajta megközelítés (elsősorban tőlünk nyugatabbra) nagyon is élő, fontos lenne átgondolni, hogy mi magunk is hozzá akarunk-e járulni ennek a kissé kolonializáló narratívának a fenntartásához.

A+Z Design Studio: Hungarian Identity Cabinet. Fotó: Danyi Balázs

A posztszocialista térségben ugyanis egyértelmű igény van arra, hogy hol komoly kutatások segítségével, másutt nosztalgiával vegyes iróniával vegyítve, de szülessenek reflexiók erre az örökségre. És épp ezért elengedhetetlen az is, hogy a vizsgálódásnak ne az egzotikum brandje által kreált keretek szabjanak határt.

 Martin Bu: Poly. Fotó: Danyi Balázs

A Központi Értékeket tehát mindenképp érdemes útba ejteni, ugyanis üdítő elem az állami intézmények kiállítási palettáján. Bár a cseh, lengyel, szlovák és magyar alkotók közös tradíciói és „központi értékei” néhol kissé mondvacsináltnak tűnnek, ez a legkevésbé sem von le azoknak a rendkívül izgalmas és látványos designtermékeknek az értékéből, amelyek innovatív megoldásokat kínálva megállják a helyüket nemcsak a térségi, de a nemzetközi színtéren is.

Nyitókép: Jakub Pollag: Personal Tattoo Machine