Széles bajusz, kopaszodó fejtető, joviális tekintet – Pontus Hulten inkább tűnik egy bajor kisváros polgármesterének, mint a svéd avantgárd központi figurájának. Pedig az volt! Bámulatosan értett ahhoz, hogy mindig ott jelenjen meg, ahol a képzőművészet fő aktorai éppen kifőztek valamit. A fiatal svéd művészettörténész 1946-ban Párizsban tűnt fel, ahol felfedezte Duchamp művészetét, majd összebarátkozott Brancusival és Tinguelyvel. 1957 viszont már az Egyesült Államokban éri – bábáskodott az absztrakt expresszionizmus utáni művészet megszületésénél. Olyan jelentős kiállítások fűződnek a nevéhez, mint az Amerikai Pop Art vagy Andy Warhol első monografikus bemutatója. A rangos európai múzeumok (köztük a Pompidou) igazgató székét is elnyerő Hulten baráti köre felölelte az avantgárd összes nemzedékét. Hogy ez mennyire igaz, arról a velencei Palazzo Franchetti Hulten-kollekcióból válogatott tárlatán meggyőződhet a közönség is. A Canal Grande partján magasodó pazar palotában egymás mellé került Tatlin rajza, Warhol Mao-nyomata, Niki de Saint Phalle szobor-kollekciója és Oldenburg Olympia-parafrázisa. Sztárparádé a háború utáni avantgárdból, megspékelve egy-két klasszikussal az avantgárd hajnaláról.
2006. május 3.–2006. július 9.
Velence, Palazzo Franchetti