A londoni Barbican Colour After Klein című kiállítása újszerű megközelítésben vizsgálja a színek képzőművészetben betöltött szerepét. Yves Klein monokróm vásznai mellett 19 ismert XX.és XXI. századi klasszikus és kortárs művész műveiből nyújtanak izgalmas válogatást. A fotók, videók, installációk a színek érzékszervi hatását éppúgy vizsgálják mint a színekben testett öltött utópiákat. Joseph Beuys művei különös párhuzamba kerülnek Anri Sala Dammi I Colori (Add nekem a színeket) című videójával, amely egy megvalósult tiranai utópiáról számol be. A város egykor szürke lakónegyét játékos, színpompás homlokzatokkal tették élhetővé. James Turrell és Dan Flavin intenzív neonokkal megkomponált színtanulmányai mellett jól megférnek a concept művek is, pl. Bas Jan Ader videója és Sophie Calle installációja. Viszonylag kevés kép került a 60 művet tartalmazó válogatásba. Richter és Klein festményei mellett Andy Warhol-tól (aki szerint a boldogság nem más, mint egy rózsaszín süti) láthatunk nyomatokat és festményeket. A kiállítás inspirációjául szolgáló Klein maga is otthonosan mozgott a művészet klasszikus és újszerű médiumai között, így nem tűnik disszonánsnak a hagyományos médiumok feltűnő hiánya, a videók és installációk túlsúlya.
A Barbican szeptember 11-ig nyitva tartó gondolatébresztő kiállítása nem csak a retinának nyújt intenzív élményt. A színek erejére és végtelen alkalmazási lehetőségeire is ráirányítja a figyelmet.