Október 29-én El Kazovszkij életmű-kiállítás nyílik a Magyar Nemzeti Galériában. A régóta várt tárlat előkészítésében az El Kazovszkij Alapítvány is közreműködik. Az alapítvány vezetőivel a 2008-ban elhunyt művészről, életműve gondozásáról beszélgettünk, de persze szóba került már a kiállítás is. Partnereink: Siklós Péter kuratóriumi elnök, dr. Nagy Boldizsár, a kuratórium tagja és Rényi András, a kiállítás kurátora.
aP: Mikor és milyen céllal jött létre az alapítvány?
Siklós Péter (SP): Jogi értelemben az alapítvány már El Kazovszkij halála után jött létre, ám megalapítását még ő maga kezdeményezte, céljait is ő fogalmazta meg és a kuratóriumban az általa felkért személyek kaptak helyet. A tagok csak részben szakmabeliek, de közös bennük az, hogy szoros kapcsolatban álltak a művésszel és alaposan ismerik a munkásságát. Fő célunk, hogy körültekintően felmérjük az életművet és mindent megtegyünk annak lehetőség szerinti legszélesebb körű megismertetéséért, mind idehaza, mind pedig külföldön.
El Kazovszkij: A tárgy II., olaj, farost, 100 x 780 cm (?), 1976 körül
Az alapító okiratban megfogalmazott távlati célok között szerepel egy El Kazovszkij életművét bemutató állandó kiállítás létrehozása, melynek egyik lehetséges helyszíne a művész egykori belvárosi lakása.
Dr. Nagy Boldizsár (N.B.): A modern muzeológia ma már kétségbe vonja annak értelmét, hogy lakásokban múzeumokat csináljanak. Ezért inkább távolodunk ettől a gondolattól, és a lakást perspektivikusan inkább más, El Kazovszkij szándékaival összhangban álló célokra használnánk. Ugyanakkor természetesen a hagyatékot képező műtárgyak megóvásáról és méltó elhelyezéséről gondoskodnunk kell. Egy példa: az Országos Színháztörténeti Múzeummal már megállapodtunk arról, hogy a színházhoz kapcsolódó tárgyakat – melyekből nem kevés van – átadjuk nekik, mert a múzeumben őrzésük, bemutatásuk magas szakmai színvonalon biztosítható.
Ha már szó esett a hagyatékról: mekkora ez és milyen tételekből áll össze?
S.P.: A lakásban hátrahagyott tárgyak számát és komplexitását tekintve hatalmas hagyatékról van szó, amin belül viszont az olajfestmények aránya elenyésző. Gondját viseljük a művész különböző gyűjteményeinek, például a kő- és a jelmezgyűjteménynek vagy a páratlan karácsonyfadísz-kollekciónak és számos, irodalmi munkásságához kapcsolódó dokumentummal, kézirattal is rendelkezünk. És akkor még nem beszéltünk a fantasztikus könyvtárról, a hanganyag- és mozgókép-tárról. Ezeket sorra fel kell mérnünk és leltárba kell vennünk. A képzőművészeti jellegű alkotások vonatkozásában ez a munka már lezajlott, ami egyben az első fázisa a komplett œuvre-katalógus összeállításának.
El Kazovszkij: Kis purgatórium, 1993, olaj, fa, 60 x 80 cm
Az œuvre-katalógus igen nagy falat lehet, nemcsak az életmű terjedelme miatt, hanem azért is, mert El Kazovszkij nem tartozott azok közé, akik minden munkájukat pontosan dokumentálták. Hol tartotok jelenleg ebben a munkában?
N.B.: Mintegy 2.900 tételt dolgoztunk fel eddig – természetesen nemcsak a hagyatékból, hanem köz- és magángyűjteményekből is; ebben a számban az alkalmi grafikáktól a jegyzetlapokon, főiskolás tanulmányokon, fotókon keresztül a nagy olajképekig minden benne van. Úgy gondolom, a szűk értelemben vett képzőművészeti életmű is legalább 1.200-1.500 tételből áll és bizonyára nagyon sok – akár több száz – olyan mű is van, melyekről vagy egyáltalán nem tudunk, vagy a hollétükről nincsenek információink. Fontos megjegyezni, hogy a katalógusba csak olyan munkák kerülnek be, amiket személyesen szemrevételeztünk, ellenőriztünk. Az adatbázisunkat egy magasan képzett művészettörténész kezeli; a közelmúltban sikerült annyi pénzt összegyűjtenünk, amiből az életmű hozzáférhető része professzionális szinten fotózható és digitálisan bárki számára elérhetővé tehető.
Ehhez a munkához ismernetek kell az El Kazovszkij-művek „tartózkodási helyét”. Mennyire szóródtak szét ezek a művek és mennyire becsülitek a komoly El Kazovszkij-gyűjtemények számát?
Rényi András (R.A.): Mivel az életmű hatalmas, nagyon sok gyűjtőnek, műbarátnak vannak munkái a művésztől. 80-100-ra tehető azoknak a száma, akik kisebb-nagyobb műcsoportokkal rendelkeznek, és kb. tucatnyian mondhatnak magukénak komoly El Kazovszkij-kollekciót. A művek többsége Magyarországon maradt, de azért számos külföldön őrzött munkáról is tudunk, zömmel magán-, de Lengyelországban például közgyűjteményben is. A külföldön őrzött anyagból kiemelkedik Müller Miklós professzor New York-i kollekciója, melyből a budapesti kiállításra is kölcsönzünk majd.
El Kazovszkij: Vénusz születése VI., 1995, olaj, farost, 100 x 120 cm
Mi a helyzet a hazai közgyűjteményekkel?
R.A.: Mintegy húsz ilyen kollekcióban szerepelnek El Kazovszkij munkái; a legjobb anyaggal a győri és a székesfehérvári múzeum, illetve a Budapesti Történeti Múzeum rendelkezik. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Galéria csak egy-két festményét és egy installációja központi elemét őrzi.
Aki tanulmányozza az alapító okiratot, a célok között olyanokat is talál, amik a művész életének és pályájának mélyebb ismerete nélkül nem feltétlenül magától értetődőek…
N.B.: Itt valószínűleg az ázsiai – főként délkelet-ázsiai, távol-keleti – tradicionális templomi és népi művészet hazai népszerűsítésére gondolsz. Ennek egyik oka, hogy El Kazovszkij szoros baráti kapcsolatot ápolt Bittner Dóra táncművésszel, aki a dél-indiai klasszikus táncnak szenteli pályáját. A vele való kapcsolat erősítette azt a szándékát, hogy hidat verjen a nemzetközileg meglehetősen elzárt hazai kultúra és a távol-keleti kultúrák közé. A másik ok, hogy El Kazovszkij élete utolsó másfél évtizedében sokat utazott Keletre, főként Sri Lankára és lenyűgözte annak kultúrája. Szintén a művészeti alapítványok esetében talán kissé szokatlan céljaink közé tartozik az állat- és a környezetvédelem támogatása, s ennek ugyancsak életrajzi okai vannak. El Kazovszkij nagyon szerette az állatokat, s bár városi lakásában nem tarthatta őket, sokat járt az állatkertbe, szenvedélyes mackó-gyűjtő volt és a barátai által egyik leggyakrabban használt beceneve Tigris volt. Azt pedig sokan tudják, hogy az állatszerű lények festményein is gyakran felbukkannak.
Megítélésetek szerint mennyire adekvát az a kép, ami a szakmában és a szélesebb művészetszerető közvéleményben él El Kazovszkijról? Akartok-e ezen esetleg valamilyen ponton finomítani?
R.A.: Lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok, de szerintem a gondot éppen az jelenti, hogy El Kazovszkijt túl hamar beemelték a kánonba. Azt mondhatjuk, hogy a 80-as évek vége óta művészete széles körben elismert, s bár nyilván nem mindenki kedveli, jelentőségéről érdemi viták nem folynak. De a panteon korlátok közé is szorít, élettelenné is tehet. Az őszi kiállításnak éppen az a célja, hogy kihozzuk őt a panteonból és megpróbáljuk olyan aspektusait megmutatni, amelyek a kánont nem érintik, viszont ma is égetően aktuálisak. Például azt, hogy El Kazovszkij hihetetlenül bátor ember volt; nem félt soha a legriasztóbb személyes tapasztalatoktól sem, nem tért ki a legrémisztőbb kihívások elől, nem alakoskodott, mindig vállalta önmagát, szembement a társadalmi tabukkal és rutinokkal, hárított minden védekező reflexet, olyan tükröt alkotott, amibe az utókor is csak félve mer belenézni.
El Kazovszkij: Állat a színházban, farost, olaj, 110 x 130 cm
N.B.: Annyit tennék hozzá, hogy az alapítványnak nem is feladata, hogy kijelölje a művész kánonbeli helyét, és mint András említette, a kiállítás sem ezzel a céllal szerveződik. Egy ponton ugyanakkor, nevezetesen verseinek orosz és magyar nyelvű kiadásával, valamint interjú-kötetének közzétételével valóban közreműködtünk kánonbeli helyének átrajzolásában. Verseinek minőségét jelzi, hogy a legkiválóbb magyar költők vállalkoztak a nyersfordításon alapuló költői megfelelő megalkotására. A mi célunk annak elősegítése, hogy El Kazovszkij, az ő szelleme és gondolatai jelen legyenek a köztudatban. Azt tapasztaljuk, hogy sokan azok közül, akik megismerik az életművét, még akkor is nagyon személyes viszonyt építenek ki vele, ha soha nem is találkoztak.
S.P.: Rendezvényeinken El Kazovszkijt jól ismerő emberek jönnek össze, akik igyekeznek a róla való beszédet frissen tartani és abba bevonni a fiatalokat is. Az igazság az, hogy körükben kevésbé érzékelünk spontán érdeklődést munkássága iránt, de igyekszünk őket, pl. a művészettörténész hallgatókat ebbe az irányba „terelni”. Együttműködünk például a szegedi tudományegyetemmel, ahol két oktatónak, Cserjés Katalinnak és Tóth Ákosnak köszönhetően komoly munka folyik. A bölcsészkaron olyan szemináriumokat, kisebb konferenciákat tartanak, melyek a legkülönbözőbb szempontokból elemzik az életművet, nemcsak annak képzőművészeti, hanem irodalmi vonatkozásait is. Az ezekre a rendezvényekre készült tanulmányokból már egy kitűnő kötet is megjelent.
El Kazovszkij: Két téli csendélet, olaj, vászon, 2006, 70 x 100 cm
Beszéljünk végül röviden arról, milyen konstrukcióban jön létre a régóta várt életmű-kiállítás?
R.A.: A tárlat a Nemzeti Galériáé, a Galéria vezetőinek és alapítványunk kuratóriumi tagjainak beszélgetése nyomán jön létre. A kiadások legnagyobb részét a Galéria állja, de vannak olyan költségek, amiket mi viselünk. A Galériának benyújtott tervünk ambiciózus, pl. ami a belsőépítészeti megoldásokat, az A épület fogadóterének átalakítását illeti; ennek jelentős költségvonzata van, amit a Galéria elfogadott. Egyetlen szívfájdalmunk, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a tárlatnak anyagi okokból nem lesz nyomtatott katalógusa, amit részben kompenzál majd egy online kiadvány illetve, az a tény, hogy a megnyitóhoz időzítve tesszük hozzáférhetővé az adatbázisunkba már beemelt több mint 2.900 mű adatait.
Javasoltátok, hogy beszélgetésünket El Kazovszkij lappangó munkáinak reprodukcióival illusztráljuk, amit meg is teszünk. A korábbi hasonló akciók milyen eredménnyel jártak?
S.P.: Jó néhány kép felbukkant már, de még vannak olyan, életművi jelentőségű alkotások, amiket nem egyszerűen katalogizálás céljából keresünk, hanem azért, mert a Galéria kiállításán is szeretnénk bemutatni őket. Feltételezhető, hogy e munkák túlnyomó többsége nem kallódott el és nem semmisült meg, csak hollétükről nincsenek információink. El Kazovszkij ugyan általában feljegyezte, kinek mit adott el, de egyrészt ezek az adatok sem teljes körűek, másrészt a művek egy része később akár többször is gazdát cserélt és kikerült látókörünkből. Kérjük tehát azok jelentkezését, akiknek birtokában van egyik vagy másik itt bemutatott alkotás.
El Kazovszkij: Téli utazás Kicsiny Balázzsal II, 2006, olaj, vászon, 70 x 100 cm