A történet gyökerei több mint 10 évre nyúlnak vissza. Egy New Jersey-ben élő orvos 2005-ben és 2007-ben a Christie’s New York-i árverésein vásárolt egy-egy, a XII., illetve a XI. században készült kelet-indiai kőszobrot; az egyik Umát, a másik Visnut ábrázolja. A gyűjtő a két értékes műtárgyért együttesen 111 ezer dollárt fizetett. A meglepetés akkor érte, amikor tavaly úgy döntött, hogy megválik a szobroktól és ugyanott próbálja értékesíteni őket, ahol ő is vette, azaz a Christie’s-nél. A neves aukciósház azonban megtagadta a szobrok aukcióra bocsájtását, mondván, hogy az azokat kísérő dokumentáció nem igazolja minden kétséget kizáróan a művek eredetiségét és provenienciáját. Az orvost igencsak meglepte az indoklás, hiszen ő tíz éve ugyanezekkel a papírokkal vette meg a szobrokat. Amikor ők árulták, eredetiek voltak, amikor én, akkor ez már nem biztos? – teszi fel joggal a kérdést és nem is hagyja annyiban a dolgot: már be is nyújtotta a keresetét a manhattani bírósághoz, amiben visszaköveteli a szobrokért általa kifizetett összeget.
A per tárgyát képező szobrok. Forrás: nypost.com
A Christie’s szemmel láthatóan nem túlzottan ideges a per miatt – igaz, a szóban forgó összeg alig éri el az ingerküszöbüket – és mint az üggyel kapcsolatban kiadott sajtónyilatkozatuk jelzi, egyelőre igencsak biztosak a maguk igazában. Érvelésükben az elmúlt évtizedben a kulturális javak nemzetközi transzferére vonatkozó jogszabályok változására, az illegális műkereskedelmet megakadályozni hivatott szigorúbb fellépés szükségességére és az UNESCO által elfogadott ajánlásokra hivatkoznak, azaz semmilyen ellentmondást nem látnak abban, hogy valami, ami megfelelt a tíz évvel ezelőtti követelményeknek, már nem teljesíti a mai elvárásokat. És ezen az sem változtat, hogy olyan műtárgyakról van szó, amiket korábban ők értékesítettek, mondják, hiszen nem tehetnek kivételt egyetlen műtárggyal sem.
Bizonyára eltelik jónéhány hónap, mire pont kerül az ügy végére; ha bármilyen új hírünk lesz, megosztjuk majd olvasóinkkal.