Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli a Várfok Galéria
2010-ben. A jubileumi év első kiállításai a Paradogma címet viselik. Ahogy a
kiállítási koncepcióban olvasható, a paradogma négy fogalomból tevődik össze:
paradigma, dogma, para- (a görögből származó előtag értelmében) és para (a
félelem szó értelmében). A különös szókombináció változatos értelmezési
kereteket biztosított a kiállításra felkért művészeknek.
A Paradogma cím, a Várfok Galéria művészköre számára kiírt
felkérés is volt egyben, mely az alkotókat a kreált szó interdiszciplináris
vizsgálatára ösztökélte, hiszen a szó önmagában és részekre bontva is
értelmezhető. A paradogma mint fikció; a paradigma, mint minta vagy
alkalmazható séma; a dogma, mint törvény, vagy kötelező hittétel, és a para,
mint a valamihez való hasonlóság, nem csak a komplex gondolkodást, az alkotói
módszerek felülbírálatát követeli meg, hanem a világra való reflektálás mellett
az önreflexióra is lehetőséget kínál. A határterületeket feszegető témának
analízisére meghívott alkotók mindegyike a saját kifejező eszközeivel reflektált.
A Várfok teremben a Spiritusz
Galéria felkért művészei: négy fotóművésznő – Fátyol Viola, Hangay Enikő,
Molnár Ágnes Éva, Tóth Szilvi – és egy szobrász – Komolovszky-Szvet Tamás – alkotásai láthatók. Tóth Szilvi szürreális fotómontázsa
önarckép mely arcok képei is egyben. Önarckép, mint a tükörben látszó alkotó.
Arckép, mint a néző felé forduló kamera. Arckép, mint az alkotó hajából fonódó fiktív
lény. A kép elkészítéséhez a számítógép nyújtotta a manipulatív lehetőségeket.
A befogadó számára sokáig bevett szokás – miszerint elhiszi azt, hogy ami a
fényképen van az a valóság, – itt megtörni látszik. Ugyanezen a
gondolatmeneten alapszik Fátyol Viola munkája is, ő azonban a manipuláció, a
fikció létrehozására a talált tárgyak eszközét alkalmazva, tájképein fiktív
természeti jelenségeket – napsütést, ködöt – ábrázol. Molnár Ágnes Éva a paradogma kifejezést több szempontból is
körüljárta. Fényképei már megjelenésükben is eltérnek a megszokottól, hiszen malac
alakú vágódeszkán installálta őket. A nyolc képből álló sorozaton a modell –
aki talán a művész maga – szoknyáját fellibbentve jelenik meg különböző helyszíneken.
A munka több kérdést is felvet, hiszen az alkotó alapvetően a művészet
mibenlétét kérdőjelezi meg, ám a vitaindító feltevések mellett ugyanúgy
felmerülhet a vulgaritás, a női test mutogatása, mint figyelemfelkeltő eszköz
használatának kérdése is. Komlovszky-Szvet Tamás szobra első ránézésre nem
tűnik többnek egy fekete kockánál, ám amint közelebb lép az ember egy kellemes
érzéki csalódás „áldozatává” válik. A váratlan hatás csupán a nézőpont kérdése,
ezért ahány aspektusból vizsgáljuk a fekete dobozt, annyiféleképp hat ránk.
Az XO Termében a Várfok Galéria állandó művészkörének
kilenc tagja – aatoth franyo, Csiszér
Zsuzsi, feLugossy László, Győrffy László, Herman Levente, Rácmolnár Sándor,
Szirtes János, Ujházi Péter, Várady Róbert – állít ki. Herman Levente
Tarkovszkij legendás filmjéből örökített meg egy jelenetet. Az Andrej Rubljov című film nem pusztán
az orosz ikonfestő legendás életét eleveníti meg, hanem az ikonok, a
spirituális képek születésének történetét és az önreflexiókkal telített megértés
folyamatát mutatja be. Herman témaválasztása tehát már önmagában is jelzésértékű,
a jelenet pedig különösen aktuálissá válik a kiállításon, hiszen épp Rubljov
némasági fogadalmát örökíti meg, amikor az ikonfestő eldönti: többé nem fest,
hiszen az senki hasznára nem válik. Győrffy
László munkája leginkább a para témakörébe sorolható, hiszen festményén egy
anatómiai modellt, egy emberi felsőtestet ábrázol, melyet óriás kukacok lepnek
el. A kép bizarrságát leginkább az mutatja, hogy Győrffy pont egy olyan orvosi
modellen ábrázolja az elmúlást, mely az ember életének meghosszabbítását,
gyógyulását tűzi ki célul, de még a modell maga is évszázadokkal élheti túl az
embert. A paradogma hívószó természetesen a politikai témákat sem nélkülözi. Várady
Róbert a politikát a parához kapcsolja, a para legelterjedtebb használatát,
vagyis a félelmet véve alapul. Festményén öltönyös politikusok jelennek meg a
hatalmas, szürke, szinte légüres térben, sugallva a hatalmat és befolyásukat az
emberi sorsok felett. Szirtes János egy festménnyel és egy installációval
szerepel a kiállításon. A földön egymáshoz kötött koboldok ülnek, nyakukon
szorul a hurok. Kötelékek jelennek meg: összeláncoltság, összekötés, odakötözés,
megkötözés, avagy az egymásra utaltság, a kötelezettség, a kötődés, mint az emberi
érzéseink, kapcsolat- és viszonyrendszerünk megtestesítői.
A kiállítás
legfontosabb üzenete talán a leválás, a túllépés a múlton, a rossz
beidegződések, a dogmák átalakítása, az újítás. A tárlaton szereplő művek – a meghívott
művészek jellegzetes stílusán keresztül – mégis leválva alkotóiktól,
külön-külön és mégis együttesen alkottak paradogmát. Fikció, séma, hasonlóság,
félelem – realitás, változás, másság, boldogság egyszerre jelenik meg az egyes
alkotásokban és a kiállítás egészében.
Várfok Galéria – Budapest
2010. január 14. – február 13.
http://www.varfok-galeria.hu/