2008. szeptember 9.–október 15. – Menü Pont, Műcsarnok
Érzékelhető-e bármiféle tendencia az erőszak kortárs képének alakulásában és ha igen, akkor mi jellemzi azt? Vajon lehetséges-e még képekkel leírni az emberi agressziót anélkül, hogy az banális és hatásvadász klisévé váljon? A bemutatott művek olyan, az erőszak képei által generált és mára szinte „természetes” életérzésként számon tartott tudatállapotokra reflektálnak mint a félelem, az üldözöttségtudat vagy a szorongás. Rávilágítanak arra, hogy globális médiakörnyezetben a terror képei minden egyéb medializált képnél erősebben formálják biztonságérzetünket, közérzetünket, sőt identitástudatunkat. A művek által képviselt kifinomult és összetett reprezentációs módszerek és művészeti megközelítések tükrözik a kortárs társadalmak egyre bonyolultabb és sebezhetőbb jellegét.
Kiállító művészek: Siemon Allen (Dél-Afrikai Köztársaság/USA), Francois Bucher (Kolumbia), Rainer Ganahl (USA), Alia Hassan-Khan (Pakisztán/USA), Ayoung Kim (Dél-Korea), Pia Lindman (Finnország), Andrea Schneemeier (Magyarország), Jari Silomaki (Finnország), Xaviera Simmons (USA), Zsolt Vasarhelyi (Magyarország), Bryan Zanisnik (USA
Kurátorok: Erdősi Anikó, művészettörténész és Hetesi Attila, képzőművész
Projekt-koordinátor: Mayer Marianna
„Versekből nehéz megtudni a híreket, mégis naponta szerencsétlenül halnak meg emberek annak hiányától, ami azokban megtalálható.“ (William Carlos William)
A kiállítás a médiában és a mindennapjainkban is egyre dominánsabb erőszak és terror társadalmi szinten megnyilvánuló pszichológiai hatásaira fókuszál különböző társadalmakban élő és dolgozó kortárs művészek munkáin keresztül. Az emberi erőszak mediatizált képének kliséit, azok kortárs formáit és mentális közérzetünkre való hatásait vizsgálja. Célja a terror és a félelem konstruált és képzeletbeli fogalma, mediatizált képe és valós félelmeink közötti „szürke zóna“ bejárása.
A projekt alapötletét Johan Grimonprez 1997-ben készített Dial h-i-s-t-o-r-y című filmje adta. A mű az 1950-es és 1980-as évek közötti, repülőgép-eltérítésekről készült dokumentumfilmek és talált felvételek hipnotikus kompozíciója, amelynek jelentése és jelentősége a 2001. szeptember 11.-ei események tükrében alapvetően átértékelődött.
A globális terror-tudatosság korának kezdetét jelző esemény óta hét év telt el, és időközben számos elemzés született az esemény, és az azt közvetítő média szerepéről. Arról, hogy hogyan befolyásolja a médiában megjelenő erőszak a valós és vélt félelemérzetünket a huszonegyedik század globális-szempontú és tudatú társadalmaiban. A kamera által közvetített kép hatalmát és rugalmasságát tesztelve a kiállítás arra koncentrál, hogy hogyan érzékeljük, értelmezzük az erőszak és a terror jelenlétét a média által ontott képek hatása alatt, illetve mennyiben azonosulunk vele, vagy vagyunk képesek elhatárolódni tőle.
Igaz-e, hogy a terror kevésbé számít látványosnak a globális média szempontjából, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt, ahogy azt Nicholas Mirzoeff állítja nemrég megjelent könyvében? És a kortárs képzőművészet szempontjából? Sontag feleleveníti, hogy a legtöbb túlélő és szemtanú úgy jellemezte a World Trade Center támadásának eseményeit, mint „valószerűtlen”, „szürreális” vagy „filmszerű” jeleneteket. Lehetséges, hogy az erőszak realitása valóban csak mint egy másik valóság értelmezhető a számunkra?
A 11 nemzetközi és magyar képzőművész munkáin keresztül a kiállítás és a hozzá kapcsolódó film program megkísérli az erőszak, a félelem és a látványosság bennünk alakuló viszonylatainak és tudatosságunk fokainak elemzését, és mindezek által igyekszik az erőszak elidegenített és az aktuál politika által eltorzított fogalmát a humánum szintjén vizsgálni.
A kiállítás kísérőprogramjai
Andrea Schneemeier: Anxiety Theater / performansz 2008. szeptember 11., 16 óra, Moszkva tér
Szeptember 11-én kerül sor Schneemeir Andrea Anxiety Theater / Elkeseredés Színház című projektjének első magyarországi bemutatkozására. A több elemből álló, diskurzív projekt keretében Schneemeier a Moszkva téren állítja fel „A Félelem Ideiglenes Irodáját“ ahol járókelőket kér meg, hogy osszák meg vele félelmeiket. Az egyéni félelmek az összegyűjtés és a dokumentálás után a kiállítótérbe kerülnek.
Filmvetítések – Műcsarnok, Előadóterem Szeptember 10. (szerda) 16.00. és október 2. (csütörtök) 17.00.
Francois Bucher: White Balance (2002, 32‘); Coco Fusco: Operation Atropos (2006, 50‘) Amar Kanwar: A Season Outside, 1997, 30‘); Bryan Zanisnik: Compilation (Family Reunion, 2006, 6:21’; Next of Kin, 2007, 4’; Staying Alive, 2007, 2:31’; The Cold War, 2007, 1:56’)
Szeptember 24. (szerda) 16.00. és október 9. (csütörtök) 17.00.
Johan Grimonprez (B): Dial h-i-s-t-o-r-y, 1997, 68 min.
Támogatók: NKA, Fővárosi Önkormányzat, H-TPA Innovációs és Minőségvizsgáló Kft.
A kiállításhoz kapcsolódó képanyag letölthető a Műcsarnok weboldaláról:
http://www.mucsarnok.hu/new_site/index.php?lang=hu&cm=sajto&curmenu=501