Ezzel a címmel látható reprezentatív grafikai tárlat Klagenfurt városi galériájában szeptember 14-ig egy nagy hamburgi magángyűjtemény kölcsönzéséből. Műfaja kimondottan színes kőnyomat, az akkoriban vadonatúj technikának számító litográfia virágkorából. Az anyag zömét az arisztokrata származású és törpetermetű francia mester, Henri de Toulouse-Lautrec (1864 – 1901) munkásságából válogatták, aki egyetlen évtized leforgása alatt több, mint háromszáz ilyen lapot alkotott.A nyugati művészek körében kedveltté vált japán fametszetek hatása alatt a színek kontrasztja rivalizált a felirat és a figurális ábrázolás szoros egységével. A szöveg és a kép ilyen összefonódása a nyomdai úton sokszorosított modern grafikai termékek ihletője és előfutára lett.
A legendássá vált „Belle Époque” éjszakai életének párizsi hírességei jelennek meg Toulouse-Lautrec nagy méretű falragaszain, egyedi lapjain és sorozatain. Például a groteszk táncosnő – La Goulue – vállmagasságba emelt jobblábával a Moulin Rouge bálján (1891), a csupán „angolként” emlegetett gáláns gavallér – L’Anglais – flörtölése cilinderes-sétapálcás-glasszékesztyűs eleganciával a ledér lányok körében avagy a népszerű konferanszié – Aristide Bruant – hátsó félprofilból, ünnepélyesen fekete kalapját és köpenyét vörös sállal „feldobva”, saját kabaréjában (1893). Mivel a bohém művész úgyszólván egész életét a kávéházak, bárok és bordélyok falai között töltötte, a félvilági hölgyek hétköznapjainak színét és fonákját egyaránt jól ismerte és ezeket sokszorosított grafikáin is minden szépítés vagy szenvelgés nélkül ábrázolta. A névtelen konzumnők váltak főszereplőkké 1896-os Elles című ciklusában: az unottan űldögélő ficsúr előtt alsóneműre vetkezve és ágy tetején táncolva (Femme au lit), vagy két bohóc-produkció között szétvetett lábbal pihenve a manézs lépcsőjén, a színfalak mögött (La clownesse assise), netán a páholyból kokettálva a potenciális udvarlókkal (La grande loge). Művei minden groteszkségük ellenére sem karikatúrák, csupán a mondén világ őszinte leképezései, hamis együttérzés erőltetése vagy elkendőző sminkelés nélkül. Precíz kontúrjai révén patikamérlegen keverte az erényeket a bűnökkel vagy a csúfságot a gyönyörűséggel, ezért hatnak tömegjeleneteinek anoním alakjai is frappánsan körvonalazott egyéniségekként. Elvégre az ő életük a festő életével vált azonossá idővel…
A tárlat dícséretes törekvése, hogy megpróbál túllépni az agyonreprodukált klisék didaktikus felvonultatásán. Így az összevetés lehetőségét kínálja olyan francia kortársakkal, mint például Pierre Bonnard, Jules Chéret vagy Théophile-Alexandre Steinlen, akik olyan további sztárokat örökítettek meg a Montmartre szórakozónegyedében, mint a piruettezés közben különféle színes lepleket lebegtető Loie Fuller „hétfátyoltánca” a Folies-Bergere színpadán, továbbá Yvette Guilbert és Jane Avril puszta megjelenésével is markáns atmoszférát teremtő egyénisége, a férfiak sorából pedig Marcelle Lender karakteres figurája. A kontinens nyugati térfelén manapság divatossá vált kelet-európai nyitás jegyében még a Párizsban világhírűvé vált cseh Alfons Mucha is jelentős helyet foglal el a falakon, már messziről felismerhető, szecessziósan dekoratív kompozícióival. Igaz, nem az ifjú, de kirobbanó tehetségű pályakezdő grafikust kiváló érzékkel felkaroló, öregedő nagy tragika –  Sarah Bernhard – idealizált alakja dominál ezúttal, konkrét produkciók reklámozásával, hanem szebbnél-szebb allegorikus leányai és asszonyai, olyan elvont fogalmak megtestesítésével, mint például az 1897-es Reverie (Álmodozás). Az amúgyis népszerű tárlatot hetenként egyszer francia vacsorával (márkás borkóstolóval és ételspecialitásokkal) teszik még vonzóbbá a szokványos, csoportos tárlatvezetések mellett, hogy a törzsközönségen kívül újabb rétegeket is bevonhassanak a múzeumbarátok széles táborába.