Mint egyik lépés a másikra, következnek mind újra egymásra: nappalra az éj, éjszakára a nappal. Egymást váltják, követik egymást. S míg a világ világol, nem szűnik meg a nappal és az éjszaka.
„Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap.” (1Móz 1,4)
Ha nem is az első nap, a sötétségben fényként kigyúló keletkezés, de annak kései valamelyike, vagy még inkább az idő, a napszakok ismétlődését, múlását összegző, összesűrítő szubjektív tapasztalat éjszakai, nappali töredékei, törmelékei és hozadékai jelennek meg a Koller Galéria tematikus tárlatán. 12 alkotó 24 alkotása. Általuk mintha egyetlen nap óráit, eseménylehetőségeit, látványélményeit, s a hozzájuk kötődő érzelmi, gondolati, hangulati rezonanciákat követnénk nyomon, függetlenül a terek valóságosságától vagy az idő lineáris múlásától. Mindig nappal és éjjel, mintegy megfeleződve és kiegészülve, párt vesztve és találva – dichotómiába szorulva. A megosztottság azonban sosem teljes. Az átszivárgások, az átmenetek, az áttűnések folyamatosak.
Minden alkotó rendelkezik egy sajátos, kizárólag hozzá tartozó, őt jellemző tekintettel, ahogyan és amiként megtapasztalja, megéli a körülette lévő világot: éjszakáját és nappalát. Látófülkéinek lakói, a szemei tárják elé, egyben meg is határozzák annak jellegét, milyenségét. Nem csupán nappal, a fény által kísérten, de jelképesen annak hiányában, az éjszaka öntudatlan sötétjében is. Ahány szem, annyiféle szemlélet, látás, megismerés, annyi világ, annyi nemű nyitottság, éberség. Annyiféle szubjektív észlelet, és alkotókról lévén szó – annyiféle művekben megnyilatkozó reflexió.
A szemhatár minek szab határt? A beláthatónak, az észrevehetőnek, a képbe emelhetőnek. Kinek-kinek másként, más módon. A szem mögött nyilván intellektus, érzékenység, habitus, mentalitás vetélkedik az elsőségért annak megfelelően, hogy kiben milyen ösztönök erednek útnak, s kit hogyan fékez, vagy korlátoz a kritikusként megjelenő tudatosság.
A Koller Galéria Szemem határa: éjszakám-nappalom című, meghívásos-tematikus tárlatán kiállító művészek a kortárs magyar képzőművészet figuratív vonulatának alkotói. Eltérő generációk képviselői, de e különbség csak olykor-olykor szembetűnő. Köztük a pályakezdés nehézségein éppen túllendült, képi hangszíneiket még kereső-próbálgató művészek éppen úgy adódnak, mint a maguk medrét már meglelők, abban egyre megújulva alkotók.
Az olajjal vászonra frissen készült, kötött felületű (70×50 vagy 50×70) alkotásokat bemutató tárlat meghívottjai között – rendhagyó módon és utólag – egy szobrász is helyet kapott. Emblematikus alkotása mintegy megalapozza-összefoglalja a tematikához kapcsolható gondolatkörök tágasságát.
A téma kapcsán természetesen adódott volna a világosság-sötétség, fény-árnyék viszonylatokkal történő játék. Ám az alkotók többnyire elkerülték ezt a nyilvánvaló lehetőséget, más gondolati nyomvonalat választottak. A jelzett tematikához néhányan ugyan szorosabban igazodtak, mások szabadabban, az áttételek és asszociációk leleményes lehetőségeit járták be, s transzponálták műalkotássá a kötött téma számukra érvényes vonatkozásait.
Koller Galéria
2010. december 2. – 2010. december 22.