Bár a gazdasági mélyrepülés erősen megtépázta a virágzó képzőművészeti
könyvpiacot, mégis tettünk egy rövid sétát az idén tizenhetedjére
megrendezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál standjai között. Az
eredmény nem elszomorító: a rendületlenül csörgedező kis költségvetésű
sorozatok mellett egy-két igazán pikáns művészettörténeti érdekességre
is bukkantunk.
A bejárattal szemközt a globális művészeti albummogul, a Taschen magyar partnere, a Vince kelleti magát a dobozból kibontható, hatalmas Hiroshige metszetalbumával. De ez csak afféle felvágós kedvcsináló, a stand igazi büszkesége (a korábban lefordított kismonográfiák légiója mellett) Iványi-Bitter Brigitta Kovásznai Györgynek, a hivatalos szcénán kívül tevékenykedő (poszt)modern festő- és animációs művésznek emléket állító színes-szagos nagymonográfiája, DVD-kel bőven megtámogatva. (Kovásznainak – nem véletlen egybeesésként – éppen májusban nyílik kiállítása a Nemzeti Galériában.) A másik sorozatgyáros, a Kossuth kiadó megelégedett az újságárusoknál terjesztett populáris művészkönyv-széria újabb példányaival. A Metropol napilappal reklámozott, kemény táblás kötetek a tavalyi magyar klasszikusok után most éppen Klimt és Van Gogh környékén járnak. A sorozatokban szintén erős Corvina, a hazai képzőművészeti könyvkiadás veteránja kismonográfiái közül pár újabbal merészkedett elő (Barabás, Szinyei-Merse stb.), valamint egy tudományos alapművel, Wehner Tibor szobrászlexikonjával. A komor, fekete borítójú, vaskos kötet az 1945 és 2010 között tevékenykedő magyar szobrászok pályaképét veszi sorra, Pátzay Páltól a Kis Varsóig, alfabetikus sorrendben, tömény információzuhannyal. Sorozat fronton a Mérték kiadó okozott csak meglepetést: 2010-ben elindított egy korszerű külföldi kiadványokon alapuló, klasszikus kismonográfia-szériát – jelenleg Gauguinnél és Leonardónál tartanak.
A szakácskönyvekbe lassacskán belefulladó Alexandra a képzőművészetet jelenleg hanyagolja. Könyvespolcait böngészve egyedül a műtárgyhamisítás miatt már a börtönt is megjárt Stan Lauryssens botránykönyvének tavalyi fordítása ötlött a szemünkbe, amiben a kalandor krimiíró lerántja a leplet a hamisított Dalí-művek műkereskedelmi forgalmáról (aminek egykor maga is tevékeny részese volt). A Műcsarnok külön standdal képviselteti magát az emeleten, ahol az akciós árú régi kiállításkatalógusok mellett elméleti füzetsorozatának legfrissebb példányát, Norbert Bolz Konzumista kiáltványát árusítja. (Az „elmegyakorlat-sorozat” előző kötetének szerzője, a híres francia posztmarxista filozófus, Jacques Rancière jövő héten tart előadást a Műcsarnokban.) Meg kell még emlékezni a tavaly átalakult Fővárosi Cigány Ház több mint 2200 roma festményből válogatott hatalmas díszalbumról, ami az 1969 és 2009 közötti cigány festészetet mutatja be. Meg persze a Népszabadság által kiadott két tavalyi kötetet se feledjük el! Az egyik Molnos Péter méretes Kieselbach-albuma, amiben helyre rakja az elmúlt évtizedekben Csontváry köré szőtt mítoszokat. Kiábrándítóan, de kérlelhetetlenül tudományosan. A Népszabadság másik különlegessége Dunai Andrea dokumentumregénye, ami a Hatvany-örökösök elkonfiskált műtárgyai után indított ügyvédi hajsza krimiszerű fordulatait dolgozza fel. Zárásként pedig – a Millenáris parkjában sátorozó szekcióhoz csatlakozva – érdemes egy pillantást vetni a Typotex kiadó Festménytalányok című kötetére, amit a lebilincselő szakmai meséiről ismert, nemrég elhunyt nagy hatású francia művészettörténész, Daniel Arasse írt.
Millenáris Park
2010. április 22–25.