A tizenkettedik alkalommal megrendezésre kerülő Pavillon des Arts et du Design (PAD) április 2-6-ig tart Párizsban. A nyolcvan beválogatott galéria részvételével sorra kerülő nemzetközi eseménynek idén is a Tuilériák kertjében felállított hatalmas sátorépület ad otthont. A visszatérők mellett – mint a Jousse Entreprise, a Dansk Møbelkunst, a Patrice Trigano, az Yves Gastou vagy a JGM –, számos galéria most mutatkozik be első alkalommal a PAD-on. Ez utóbbiak közé tartozik az olasz Massimo Cirulli, amelyik Gabetti és Isola bútorait, Gio Ponti kerámiáit, Bruno Munari fotómontázsát, Carlo Mollino erotikus fotóit, Mario Sironi festményét és Thayat futurista szobrát hozta el Párizsba.
Az Amandine Lesaffre Galéria mind tulajdonosát, mind pedig a galéria korát tekintve a Szalon legfiatalabb résztvevője. Itt a fotóművészet kiemelkedő képviselőinek, Mapplethorpe-nak, Irving Penn-nek, Jean Loup Sieffnek és Hiroshi Sugimotonak nőkről készített fotóival találkozhatunk. A Tokióban és Párizsban működő Tamenaga Galéria, amelyik leginkább az impresszionisták és a huszadik század első felének nagy mestereivel szerzett hírnevet, jelezve, hogy az utóbbi években a kortárs művészet előtt is kinyitotta kapuit, az amerikai Tom Christopher, a kínai Chen Jiang-Hong és a spanyol Lorenzo Fernandez munkáit mutatja be. A huszadik század második felének európai, ezen belül is legfőképpen francia bútoraival foglalkozó Galerie de Casson az ötvenes-hatvanas évek Borderie, Székely, Prouvé, Perriand Aalto és Paulin által készített kerámiáival lepte meg a közönséget, míg az amerikai Casati Gallery-nél az olasz építész és formatervező, Angelo Mangiarotti bútoraiból és tárgyaiból, valamint a chicagoi Jonathan Nescinek a galéria számára tervezett, korlátozott példányszámban készített kisbútoraiból láthatunk válogatást. A huszadik század közép-európai és orosz festészetére szakosodott Galerie Le Minotaure ezúttal  Oleg Tselkov utóbbi években készült, monokróm kék, lila, zöld és vörös figurális  festményeiből rendezett egyéni kiállítást. Az 1977 óta Párizsban élő művész,  Malevics, Henri Moore és a szürrealizmus hatását mutató munkáin – a „szovjet embert” karikírozó korábbi képeinek egyenes folytatásaként – napjaink emberét illeti kemény kritikával.  Egy másik standon, a  Hopkins-Custot galériánál is monográfikus kiállítással találkozunk, nevezetesen a ma élő, egyik legkülönösebb, legeredetibb francia művésznek, a szinte kizárólag csak pasztellel és akvarellel dolgozó, és mindössze három-négy állandó témára szorítkozó Szam Szafrannak az alkotásaival. Dominique Bert galériás a hozzá legközelebb álló művészek, Miro, Cocteau, Foujita, Hans Hartung és Zao Wou-Ki alkotásaiból rendezett kiállítást, és itt szerepel Henri Nouveau-nak egy 1941-ben készített akvarellje is. Rajta kívül, a magyarok közül Victor Vasarelynek több, 50-60-as években készült festményét és az ”Anyagok harmóniája” sorozatból, Réth Alfrédnak két nagyméretű kompozícióját fedeztük fel a Szalonon.