New Museum of Contemporary Art/Chelsea – 556 West 22nd Street, New York
Fiona Tan video-projectje etnográfiai tanulmánynak is felfogható. A köralakú installáció hat vetítő felületén némán, mozdulatlanul álló börtönlakók és fegyőrök tűnnek fel, egymás után. Háromszáz, egyenként 50 másodperc hosszúságú felvétel idézi meg a bebörtönözöttség, a rablét drámáját, amelynek semmi köze sincs a médiák által sugallt, Oz, a csodák csodája szerű valósághoz. A néző a vetített figurák pillantásának fókuszában áll, mintha nemcsak megfigyelő, hanem maga is korlátozott, őrzött, megfigyelt lenne. Az egymás után feltűnő arcok némelyike kifejezéstelen, mozdulatlan, mások mosolyognak, grimaszolnak. A videoképeket csak távoli vasajtók csattanása, fémpadlón mozgó bakancsok zöreje, távoli kiabálás és időnként kitörő nevetés kísérik. Tan azt akarja, hogy érezzük a büntetésvégrehajtási intézmények dehumanizáló atmoszféráját. A felvételek pislákoló neonok fényében, keskeny folyosókon, kopár irodákban készültek, ahonnan vagy hiányoznak a bútorok, vagy a padlóhoz vannak heggesztve. Az 50 másodperc alatt eltűnnek a bemutatott emberek személyiségének utolsó nyomai is. Szobrokká válnak, a sivár környezet tárgyiasult részeivé. Fiona Tan August Sanders műveire emlékeztető installációja a lassú halál dokumentációja. Értelmetlen, gonosz folyamatot mutat be, amelyben a foglyokat őrző intézmény legalább annyira bűnösnek látszik, mint foglyai, akiknek korrigálására építették.