A szív archívumai (Les Archives du Cœur) egyidőben két helyszínen, a stockholmi Magasin 3-ban és Párizsban, a Maison Rouge-ban is látható. Boltanski 2005-ben készített Szív (Le cœur) címmel egy installációt, amiben a művész szívdobogásának ritmusára, egy csupasz villanykörte felgyulladt és elaludt. Ennek a munkájának a továbbgondolása a most bemutatott mű.
A terem közepén, a Boltanski szívdobogásának hangjától kísért, ritmusosan felvillanó fény látni engedi, hogy a falat körben, különböző méretű, fotónak látszó fekete négyzetek borítják. A világos pillanat rövidsége azonban azt már nem teszi lehetővé, hogy meg tudjuk állapítani, valóban fotókról van-e szó vagy csak fekete négyzetekről. Káprázó szemünk előtt mégis arcok villanak fel, olyan arcok, amelyeket képzeletünk teremt. A sötét helyiség egyik sarkában egy videofilmet, a Boltanski által 2003-ben készített Entre-temps-t fedezhetünk fel, amiben a művész gyerek- és felnőttkori portréfotói olvadnak egymásba. Ugyancsak az installáció része az a szoba is, ahova egy fehérköpenyes, orvosnak kinéző személy invitálja be a «váróteremben» sorszámmal várakozó, vállalkozó szellemű látogatókat, hogy szívhangjukat számítógépre vegye, aki pedig igényt tart rá, az 5 euroért CD-lemezen magával is viheti. Az ott rögzített hangok Boltanski egy következő munkájának részét képezik majd: egy szívhangokból álló «hangkönyvtárt» szeretne létrehozni, aminek a tervek szerint, egy szívformájú japán földdarabon, az Ejima-szigeten teremtenek majd otthont.
Boltanskit az utóbbi években egyre inkább foglalkoztatja az elmúlás (amit jól példáz a most bemutatott installációban megjelenő világosság-sötétség, lét-nemlét, fiatalság-öregség is), és ezzel párhuzamosan egyre többet enged magából megmutatni. Annak ellenére, hogy lényegében minden eddigi alkotásában saját magáról szólt, munkáiban annyira keveredtek a valóságos és kitalált elemek, hogy eddig nem sokat tudhattunk meg róla. A közelmúltban megjelent beszélgetésgyűjteményben, (Catherine Grenier: La vie possible de Christian Boltanski, Seuil) azonban életének olyan személyes mozzanatairól is szól, amikről eddig sohasem, és amiknek megismerése sokkal közelebb visz a művész megértéséhez..
A párizsi Őszi Fesztivál keretében, a Maison Rouge a francia Marie Coolt és az olasz Fabio Balduccit is vendégül látja, akiknek videói mellett, három héten keresztül, életben is láthatjuk filmre rögzített performanszait, hétköznapi tevékenységeink automatikus mozdulatainak, végtelenül lelassított, tánccá szépített mozgássorait.
La Maison Rouge, Párizs
2008. október 5-ig