1971-ben, a BNF nagyszabású fotókiállítást rendezett az akkor induló, még szinte ismeretlen fiatal fotósok, köztük Diane Arbus, Lee Friedlander és Garry Winograd képeiből, amelyek közül sokat meg is vásárolt.
Az eseménynek nemcsak a rendhagyó fotók bemutatása miatt volt nagy jelentősége, de azért is, mert bármilyen meglepően is hangzik, de ez volt az első alkalom, hogy a BNF modern fotógyűjteménye külföldi alkotások előtt is megnyílt. A szekció azóta már több mint háromezer amerikai fotót tudhat magáénak, és ebből jött létre a most látható, közel harminc fotóművész mintegy háromszáz képét bemutató tárlat. Valamennyi fotó fekete-fehér, és egy részüket annak idején maguk a művészek hívták elő és nagyították.
A hatvanas-hetvenes évek feltörekvő amerikai fotósgenerációja előtt tulajdonképpen a harmincas-negyvenes évek úttörői, köztük Walker Evans, Robert Frank, Harry Callahan és Louis Faurer nyitottak utat, hiszen ők voltak azok, akik már abban az időben szakítottak a fotográfiának a képszerkesztésre, élességre, kivágásra és egyéb kritériumokra vonatkozó iratlan szabályaival. Az ő munkáik alkotják a tárlat nyitányát, ahonnan továbblépve, a hetvenes évek fotózását leginkább meghatározó «snapshot», a pillanatfelvétel  izgalmas világába érkezünk. Jeffrey Silverthorne, akárcsak az akkoriban kommunában élő Bill Owens fotóin olyan «elkapott» pillananatokkal találkozunk, amelyek szereplői a társadalom perifériáján élő emberek. Diane Arbust főleg az utca ismeretlen járókelői, és a szabályostól eltérő személyek, ikrek, travesztiták, szellemi fogyatékosok ragadták meg. William Klein 1956-ban, ùjszerű és nyers tolmácsolásban bemutatott utcai sorozata New Yorkról, számos kortársánál és fiatalabb kollégájánál talált visszhangra, ahogy ezt Garry Winograd vagy a riporterfotózás olyan képviselői, mint Bruce Gilden és Leonard Freed felvételei bizonyítják.
A szürrealizmus örökségét továbbvivő Ralph Eugene Meatyard-nál babákkal, maszkos alakokkal megrendezett, nyugtalanító, hol ironikus, hol parodikus jelenetekkel találkozunk. Új szemmel tekintett a természetre Lewis Baltz és Joe Deal: képeik a természetet meggondolatlanul átformáló emberiség akkoriban még kevéssé megnyilvánuló kritikáját tükrözik. A természet inspirálta Lee Friedlandert is, aki számára növények és ásványok halmaza szolgáltatott szokatlan látvsmóddal feldolgozott motívumokat. A technikai keresés jellemzi az európai Bauhausból merítő Ralph Gibsont, ő főleg a fekete-fehér kontraszttal kísérletezett, míg Joe Deal a perspektívával, Jerry N. Uelsmann pedig a valóságot deformáló fotómontázzsal.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a korszak új esztétikai normát teremtő amerikai fotózását a kísérletezés és az interpretáció legnagyobb szabadsága jellemezte, az európai elődök megtagadása nélkül.
Bibliothèque Nationale de France (BNF)
Site Richelieu
2009. január 25-ig