Az akció egy lehetséges megközelítése: a két művész, Verebics Ágnes és Bánki Ákos a boxmeccs által
társadalmi- és nemi-szerepekkel kapcsolatos belső feszültségekre reagál.
2009. június 13-án este 9 órakor, ARTFACTORY ABB Building
(1138 Budapest, Váci Út 152-156.)
Ezen a meccsen a lényeg nem a box által hordozott agresszivitásban van, hanem a küzdelem kérdésének a mindennapokban, vagy művészetben való megjelenésében. Fontos szempont, hogy kik húznak kesztyűt, és állnak szembe egymással: a ring a külvilágot ábrázolja – például a magyar kortárs művészeti színteret. De az egyén számára a küzdőtér felfogható bármilyen tér, helyzet, belső gond reprodukciójaként egyaránt. A ring a szűk, beszorított, kemény helyzetek színtere. Nem szilárd falak, hanem csak korlátok, kötelek veszik körül. Nem tágítható – de elhagyható. Legrosszabb esetben a kötelek alatt át lehet bújni. A ring elhagyása erősen tárgyilagos és szimbolikus tett is egyben.
Egy valódi meccsen döntetlen ritkán születik, a ringben a felek egyenlők. Hagyományosan rövid idő alatt eldőlhet a kérdés: épp” ki a jobb. Ebben a meccsben nem ez a legfőbb kérdés. Csak pillanatokra tűnik úgy, hogy valamelyik boxoló erősebb vagy gyengébb, vagy valamelyikükben éppen nagyobb a düh, az önbizalom, a hév, az erő, a „sújtós mondanivaló” – amivel mindenáron oda akar csapni.
Az akció része lehet akár egy szerep-csere is: a küzdelem után a néző bemehet a ringbe, bekerül abba a térbe, amit addig csak kívülről szemlélt. A „külső szemlélő” – az ebbéli állapotában – felmerülő kérdéseire válaszokat a ringbe lépve kaphat.
Miért pont a box? Talán azért, mert egyszerre nemes és aljas, fájdalmas és dicsőséges, végtelenül ösztönös, de egyben nagyon tudatos is.
BLOG: www.verebicsvsbanki-box.blogspot.vom