Kékszemű, gyönyörű fiatal nő bújik véres húsdarabokhoz (talán egy marhaszívhez?) a furcsa kivágású kis fotókon. Meztelen teste meghitten viszonyul a nyers belsőséghez, semmi undor vagy borzalom nem tükröződik az arcán – Verebics Katalin szereti a húst. Festményei és fotómontázsai alapján mindenféleképpen. A fiatal művésznő pár éve diplomázott festőszakon, azóta erőszakos munkái kikönyökölték maguknak a helyet a kortárs művészeti színtéren. Fő témája a test, a szadisztikusan megkínzott mégis gyönyört kereső női test: a mellekbe, ágyékba vágódó kötelek, a szorításból kibuggyanó hurkák, s az ezekben örömüket lelő, kéjre szomjazó másik testek. Mindezt oldott figurativitással adja elő, Toulouse-Lautrec plakátjait idéző szűk képkivágások között. Az olajat ha kell, rusztikus szénrajzzal, kivágott fotókkal és gyanús eredetű csurgatásokkal egészíti ki. Verebics tematikája a fiatal brit művészgeneráció (YBA) kilencvenes évekbeli botránytárlatainak a hangulatát idézi: kendőzetlen erőszak és szexualitás, mélység nélküli sokkhatás. A média eszközeinek másolása, ha akarom kritikus, ha akarom bulvárbarát okokból. A botrány mögül kihátrál a tényfeltárás, Verebics képei sem az erőszak ellen harcolnak, hanem jóleső borzongást szülnek. Mint egy jó thriller. Nem szállnak alá a női lét lehetséges poklaiba – ahhoz Verebics túl dekoratív szépség, senki se hiszi neki el, hogy így bánnának vele a férfiak. Vagy a nők. Ha mégis, akkor a miniszterelnök nem ugrana be egy kiállításmegnyitójára, hogy később a tetterős fiatal generáció új tehetségeként ünnepelje blogjában. (Ami önmagában is elég bizarr.) Az aberráció határterületein kalandozó képek, a köteles dominák, az erőszakos férfiak és a leszboszi szeretők a néző jóindulatára és előítéleteire bízzák magukat. Mert van bennük dacos vagányság, Tracy Emin-féle zabolátlan asszonyerő, bevállalós feminin szemtelenség. Meg emancipációra vágyó pornográfia. Amit a legtöbb, feminista szálra felfűzött Verebics-értelmezés sugall. A kritikus nyárspolgári szemszögéből nézve ezek a művek mégis inkább David Lynch hátborzongató thrillerének, a Mulholland drive-nak olajjal festett variánsainak tűnnek. Felpiszkált ősi vágyak – légüres térbe spriccelve.
Erlin Klub Galéria
2007. július 18.–2007. augusztus 28.