Baglyas Erika kérdésére második körben Koronczi Endre, Muladi Brigitta, Radák Eszter és Simon Kati válaszolt.
„Ha egy kicsit cinikusan közelítem meg a kérdést, akkor azt kell gondoljam, hogy EZ. Ez már maga a siker egy formája, az már tulajdonképpen sikernek is tekinthető, ha a művészt kérdésekkel találják meg. Ha kicsit kevésbé cinikusan akarom megfogalmazni, akkor talán azt kellene írnom, hogy a művész felé forduló figyelem, illetve az érvényesség pozíciója az, ami a siker legkézenfekvőbb és legelérhetőbb formájának tekinthető. Ez nagyon optimista és nagyon kiábrándult vélemény is egyben. Hiszen azzal az állítással, hogy a művész legnagyobb tőkéje a feléje forduló figyelem, egyúttal azt is állítom, hogy a siker anyagi illetve más kézzel fogható formája mintha elérhetetlen távolságban lenne. Én úgy látom, hogy a konkrét eredmények helyett a felénk forduló figyelemmel gazdálkodunk.
Az egymásból következő célok és lehetőségek sorozatából tervezhetően épülő életmű kialakításának lehetősége helyett inkább az időjárás szeszélyességéhez hasonló, hektikusan alakuló életpálya rajzolódik ki, melyben a siker felbukkanásának esélye ugyanolyan váratlan és előzmények nélküli, mint a lehetőségektől való eltávolodás és a perifériára szorulás fullasztó élménye.
A kiszámíthatatlanságnak és látszólagos oktalanságnak véleményem szerint a tervezhető célok hiánya és a tétnélküliség az elsődleges oka. Viszont ugyancsak a tétnélküliségnek és a figyelemmel való tőzsdézés eredményének tekinthető mindaz a rengeteg aktivitás, melyet a művészek a szcéna más szereplőinek fenntartott területeken fejtenek ki.”
Koronczi Endre, képzőművész
„Ezt a kérdést rögtön két oldalról közelíteném meg. Más dolog sikeresnek éreznie magát az embernek, és más dolog sikeresnek látszani.
Mikor érezheti magát sikeresnek valaki? Ha azt csinálhatja, ami érdekli és örömét leli a munkában. Ez egy nagyon szépen hangzó általános közhely, a gyakorlatban azonban legtöbben ezt úgy élik meg, mintha az egész életük egy akadályverseny lenne. Mivel az akadályokat egy belső munkamániás kényszerből folyamatosan önmaguknak állítják, nincs pihenő. A siker nem kiélvezhető. Nem elegendőek a pillanatnyi örömök, a belső (és feltételezett külső elvárásoknak) folyamatosan meg kell felelni. A pillanatnyi siker érzet mellett ott van az újabb kihívásoktól való szorongás, az esetleges kudarctól való félelem és az előre látható kemény munka tudata.
Kit lát sikeresnek a külvilág? Ha valaki a figyelem középpontjába kerül és munkája az adott kulturális környezetben érdekesnek hat. A kérdés persze az, mekkora és milyen energiákkal, mily módon kerül az ember a figyelem középpontjába, illetve mit értünk kulturális közegnek: a szűk szakmai vagy a média nyilvánosságot. Ez utóbbi kettő ritkán kompatibilis. Jelen van a kirekesztő elitista magaskultúra eszménye és egy emberi gyarlóság következménye, a szakmai irigység. A magyar közeg nehezen tűri, megunja, ha valaki túl sokat szerepel. A siker ebben az értelemben is csak pillanatnyi lehet.
A pillanatnyi sikerhez is tehát több összetevő szükséges; szerencse (stabil pszichés alkat, kellő helyzet- és önismerettel jókor, jó helyen lenni), nagyon sok munka (egyrészt kiállítható darabok létrehozása, másrészt a szcéna állandó változásaira figyelni és reagálni kell). Ha valaki ezt hosszú távon tudja művelni, elérhet egy szakaszos sikersorozatot, de soha sem folyamatos sikert. De talán ez nem is lehet cél.”
Radák Eszter, festőművész
„A siker a művészetben nem tűnik pengén definiálható fogalomnak – összefügg, de nem mosható össze a mindenható referenciákkal – mibenléte leginkább a művész elvárásaitól, célkitűzéseitől és törekvéseitől függ. Mivel ma Magyarországon (nem csak) a művész számára az alapvető létfeltételek hiányoznak, anyagiakban ritkán mérhető.
Szerintem a legfontosabb a művész számára mindenkor a műveinek megértése, az odafordulás, az érdeklődés és a visszajelzés, hogy így épüljön az életmű.
A siker magva sokszor a művész kommunikációs készségében rejlik, ami a műben is kifejeződik. Egy zenésznél a szakmai díjak, a meghívások a fellépések száma, a helyszín komolysága méri a sikert, s ezzel anyagi gyarapodása egyenes arányban nő, és így működik ez képzőművészetben is mind az anyagiakig.
Számít az – és ez már referencia is – szakmailag nagy jelentőségű (nonprofit és profitorientált) intézményekben, rendezvényeken mutathassa be munkáit, foglalkozzon vele egy menő galéria, a fontos szakfolyóiratokban rendszeresen írások jelenjenek meg róla, beszédtémát jelentsen egy-egy kiállítása.
Egyesek a sikert – a szakmától távol kerülve – az anyagiakban mérik, aminek elérése után hatalmas hiátus keletkezik a szakmai oldalról… De ha nincs anyagi siker, a művész más tevékenységet is kénytelen folytatni, ami vagy segíti a művészi pályafutását vagy kifejezetten árt neki. De kérdés az, hogy ő maga miben látja a sikert? Jó példa napi oktató munkában sikert látó művész-tanárok munkássága, akiknek a kézzelfogható életműve sohasem jön létre.
Kíváncsian várom, hogy a művészek mit válaszolnak majd…”
Muladi Brigitta, művészettörténész, kurátor
„Az, hogy mit él meg sikerként egy művész, személyes gondolkodásának, értékrendjének függvénye. Én olyan kritériumokat sorolok fel, amelyek egy általános, szakmai szempont szerinti kiemelkedő siker összetevői lehetnek.
Nem gondolom, hogy különbséget kellene tenni magyar és nem magyar művész között, legfeljebb a lokális színtér nyújtotta lehetőségek miatt lehetnek hangsúlyeltolódások, ezért úgy hiszem, hogy a siker nagyjából ugyanazt jelenti a nemzetközi kortárs képzőművészeti szcénában:
Figyelmet, a műveit értő és értékelő közönséget, hatást, párbeszédet, visszajelzést. A művei/művészete, probléma- és kérdésfelvetései, vizsgálódásai, kritikája által kiváltott vitát, reflexiót. Jelenlétet a jelentős hazai és nemzetközi seregszemléken, díjakon, csoportos kiállításokon, biennálékon; egyéni kiállításokat komoly, nemzetközileg elismert intézményekben. Olyan folyamatos együttműködésen alapuló állandó galériás képviseletet, ami a legfontosabb nemzetközi vásárokon történő részvételen túl hozzájárul a művész műveinek jelentős közgyűjteményekbe kerüléséhez. Részvételt elismert rezidencia programokon, ami új inspirációt, elmélyült munkát, új művek megvalósítását, és a művész munkáját tovább segítő, új kapcsolatokat tesz lehetővé. Színvonalas kritikát a fontos hazai és nemzetközi nyomtatott és online szaklapokban és más szakmai fórumokon. Igényes kiadványokat, kiállítási katalógusokat; az életmű adott szakaszain, az
addigi munkásságát feldolgozó, nemzetközi terjesztésű monografikus kiadványt, könyvet.
A kurátor pedig örül, ha mindebben segíthet, és munkájával hozzájárulhat a művész sikeréhez :-).”
Simon Kati, kurátor
A körkérdés első része itt olvasható: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? I.
Regisztráció után írja meg saját véleményét!