Kozma Istvánnal egyidőben diplomáztunk Kolozsvárott. Ő 1963-tól Nagybányán volt a művészeti népfőiskola szakirányítója, én pedig Nagyszalontán az Arany János emlékmúzeum igazgatója lettem. A költő születésének másfélszázados évfordulójára elkészítette 1967-ben méteres fémdomborítását, amely azóta is a Csonkatorony falát díszíti. Én 1974-ben települtem át Magyarországra, ő viszont a rendszerváltás után költözött Nagybányáról Mezőkövesdre, jelenleg pedig Egerben él. Most a budapesti Bank Center földszinti csarnokában látható kéttucatnyi képe május 25-éig.
A mozgalmas belsőépítészeti környezet illetve az alkalmazottak és az ügyfelek átmenő forgalma komoly konkurenciát jelent a műveknek, ámde Kozma István festményeinek vérbő koloritja, kontúrvonalainak erőteljes rajzolata „állja a sarat” és megállásra készteti még az ügyes-bajos dolgaikat intéző járókelőket is. A nagybányai városrészletek sorából hosszasabb szemlélődésre szolgáltathat alkalmat a „piros sapkás” református templom vagy a hegyes sisakú István-torony sziluettje a szűk sikátorokkal és kanyargós utcákkal, a Zazar-patak hídjával és a peremkerületi bányászházak élénk színűre meszelt sorával. Ezek a motívumok még azok számára is ismerősnek tűnhetnek, akik sosem fordultak meg errefelé, mivel a nagybányai festőtelep tagjai évtizedeken át ismételten megörökítették őket. A távolból idekéklő hegykoszorú látványa a domboldali kaszálón álló szénaboglya közelképével váltakozik, a szelídgesztenye erdő szélén lovasok verődnek csoportba, az árnyas tisztáson széles karimájú mezőségi szalmakalapot viselő lány hegedűl, a pocsolyában dagonyázó bivalyok pedig olyan robosztusak, mint valamiféle őskori rinocéroszok, hiába pingált oldalukra dekoratív mustrákat „állatszelidítésül” a festőművész. Az urbánus és természeti tájak stílusa legalább ilyen széles skálán váltakozik, a nagybányai iskola plein-air tradícióinak mai továbbfejlesztésétől a kubista elemek szigorú konstruktivista szerkezetességén vagy az impresszionisztikus oldottságon át a szecessziósan burjánzó, barokkos szertelenségig, sőt, akad pointilistán pettyegetett madártávlati perspektíva is.
Külön vonulatot alkotnak a legkülönfélébb variációk női aktokra: expresszionisztikus dekorativitás vagy líraian elvont alakok kombinációi váltakoznak szemérmesen műteremsarokba húzódó vagy széles várospanoráma előtt kitárulkozó meztelenséggel, erkélyen álldogáló vagy vízparton heverő, netán árnyas erdő mélyén rejtőző vagy mediterrán tengerparton napozó modellekkel. Szinte plakátszerűen stilizált például az a sárgás-vörös akkordokban izzó női figura, amelyik kitárt karjával átölelni látszik a sugárzó napkorongot. A csendéletek legalább ilyen változatosak témaválasztásukban és formai megoldásukban egyaránt. Asztalon heverő hegedű és talpas üvegtálban hivalkodó gyümölcsök mellett mázas paraszti cserépkancsó éppúgy előfordul, mint a különféle oldószerek üvegpalackjainak hétköznapiasan praktikus rendje a műteremsarokban, netán a napraforgóvirágok kerek tányérjainak geometrikus formaritmusa, amelyet dekoratív folklór-mustrává stilzált a festőművész. A ma is erőteljesen élő máramarosi népművészet és a nagybányai piktúra hagyománya így termékenyítette meg Kozma István munkásságát életreszólóan. Bár másfél évtizede az anyaországban él, ez a hatás szemmel láthatóan manapság is tovább tart…