Elkésett közlésnek gondoltam, rákesrestem, de kiderült – sehol, semmilyen média nem közölte az alábbi, tényleg vérlázító, a művészetet és művészeket semmibe vevő szoboreltávolítási ügyet. [a szerk.]
Nem hittem a fülemnek Weber Kristóf telefonhívását hallva: a Placido Domingo koncert miatt eltávolították a térről, a pécsi Szent István térről Szepesy Ignácz szobrát, a város egyik leghíresebb köztéri szobrát. A szobrot, amely minden pécsi útikönyben szerepel, a szobrot amely, Romváry Ferenc: Pécs szobrai kötetében a nyitó fejezet, Kiss György szobrászművész több mint száztíz éve álló, kitűnő alkotását.
A szobor további sorsáról sincsenek megnyugtató hírek: azt beszélik, szökőkút épül a helyén. A hivatalos verzió szerint felújítva visszakerül a helyére, bár egy percig sem vehető komolyan, hogy az eltávolítás valódi oka a felújítás halaszthatatlan szükségessége (amely csodálatos módon egybeesik a Domingó koncerttel), hiszen ugyanabból a cikkből kiderül az is, hogy a szobor jó állapotban van. A cikkből tudjuk azt is, hogy a szobor nem az egyházmegye, hanem a város tulajdona, s hogy sorsáról azaz, arról, hogy pontosan hová kerül vissza a szobor, a pécsi közgyűlésnek kell döntenie. (Pécsi Téma: Móczán Sándor cikke)
Itt valamit nem értek, visszakerülni csak ugyanoda tud a szobor, ezen nincs mit dönteni, a többi eset nem visszahelyezés, hanem áthelyezés. Vagyis miről dönt a tulajdonos? Dönthet-e bármiről? Műalkotás tulajdonosának lenni kötelezettségekkel jár, döntés előtt nem árt tájékozódni. Három történelmi tény szól Szepesy Ignácz szobrának eredeti helyszíne mellett: Mindhárom tényt említi Romváry közismert könyve:
1. A területet, melyen a szobor állt, maga Szepesy Ignácz püspök ajándékozta Pécs városának, 1819-ben. (Itt jelezném szintén a Romváry könyvre hivatkozva, hogy a püspök nevét helyesen: egy s-sel Szepesy-nek írják, a szobor talpazatán lévő felirat, szerepel tévesen két s-sel írva.)
2. A szobor közadakozásból épült. Gründler Ede pécsi ácsmester és felesége Horváth Paulina e célra tett adománya és a későbbi gyűjtés bevételéből.
3. Pátzay Pál Hunyadi szobrának helyszínéül a város akkori vezetése két helyszínt jelölt ki: a Szentháromság szobor helyét a Széchenyi téren, illetve a Szepesy szobor helyét a Dóm téren. A lovasszobor elhelyezése mindkét esetben a régi szobor eltávolításával járt volna. Pátzay kifejezett tiltakozása és saját alkotásának bölcs helyszínválasztása mentette meg a Szepesy szobrot 1956 nyarán.
Összefoglalva: a szobor elmozdításával már most meggyalázták a terület adományozója, a szoborra adakozó pécsi polgárok, és Pátzay Pál igen nagy morális értékű tettét.
A közadakozás szent ügy a közadakozásból szerzett javakkal a tulajdonos csak az alázat és a felelősség alapján rendelkezhet. Évszázados távlatból is, sőt még inkább. Nem pedig kisistent játszva tologatni a szobrokat, árulni vagy eladni a közadakozásból emelt középületeket, mint az Ágoston-téri iskolát.
Tételezzük fel, hogy a szobor épségben visszakerül a térre, ugyanoda ahol eddig állt (amiben külün-külön sem hiszek). A dolog üzenete akkor is egyértelmű: A szobrász szakma arculcsapása. Amennyiben a Szepesy szobor, Pécs városának megkérdőjelezhetetlen minőségű és tartalmú szobra, mely túlélte az elmúlt évszázad politikai szélsőségeit, ma egy fesztiválesemény miatt elpakolható, akkor, ezen túl semelyik szobor nincs biztonságban. Ma még egy celeb tenor vagy egy giga Mahler koncert kell egy szobor áthelyezéséhez, holnap már rock fesztiválok, vagy politikai nagygyűlések miatt tüntethetnek el képzőművészeti alkotásokat köztereinkről.
Tudnom kellene, és joga van tudnia mindenkinek kik azok a bomlott elmék, akiknek a fejében felbukkan egy ilyen ötlet. Hiánytalanul, név szerint egytől egyig kik találták ki és hajtották végre ezt a precedens értékű tettet: a Szepesy Ignácz szobor eltávolítását. Sáros a dologban az egyházmegye, de nem tudom név szerint kik. Vétkes a városvezetés, a közgyűlés, az EKF tótumfaktumai, kérem a neveket! Hol van a máskor oly szigorú műemlékvédelem? Jóváhagyták a dolgot, vagy esetleg nem is tudtak az egészről? Egy ilyen akció nehezen képzelhető el szobrász és építész közreműködése nélkül. Vajon kik lehetnek? Újra megtanulhatunk olvasni a sorok között: az említett Móczán cikkben arról nyilatkozik Fazekas Orsolya az egyházmegye sajtósa, hogy a felújítást az egyház költségén végzik, azaz a sorok közt: nem szükséges pályáztatás, közbeszerzési eljárás. Elég tudni, vagy tudni vélni, mely művészeket foglalkoztatja az előszeretettel egyházmegye, és már lehet is kombinálni.
Végezetül: Nem tudni mik a tervek a szobor posztamensével, mely a város egyik legszebb nemes anyagból készült posztamense. Megmunkálása olyan szaktudásról árulkodik, mely mára már kihalt, ezért pótolhatatlan. A szobortologató döntéshozóktól nem várható el, hogy tudják: a posztamens a szobor elidegeníthetetlen része. Láttuk, mire cserélték a Szent István tér lépcsőit, nem szeretném, ha ez a posztamens egy S betű miatt hasonló sorsra jutna.
Felborultak az értékrendek, ma egy napi esemény fontosabb az évszázados értékeknél, a tenor elé ki kell menni a reptérre, az EKF így tekintve nem más, mint seggnyalás, ami egy Domingó kaliberű művésznél még rendben is volna, ha nem járna együtt folyamatos értékpusztítással, az élő pécsi kultúra nyomainak is eltüntetésével.
TILTAKOZOM! (és nem kérek elnézést senkitől)
Böszörményi István szobrászművész
Pécsett 2009. augusztus 13.-14.