Az arcunkban lévő izmaink segítségével közel tízezer arckifejezést
vagyunk képesek létrehozni, melyek a világon mindenhol univerzálisnak
tekinthetők. Az apró, többségében önkéntelen mozdulatok révén jutnak
kifejezésre érzelmeink, – öröm, bánat, nyugalom vagy nyugtalanság –
melyek pillanatonként változhatnak. Burger Barna tárgyilagos
portréfényképein modelljeit különböző időközönként fényképezte le.
Előtte – Utána, de hogy mi előtt és mi után, az már a nézőkre és
fantáziájukra lett bízva.
A párosával kiállított nagyméretű fényképeken a közéletből ismert személyek mellett ismeretlen emberek portréi jelennek meg és sem a semleges háttér, a szűk képkivágás, sem a képek címei nem utalnak a képek keletkezésének körülményeire, illetve a két fénykép között eltelt eseményekre. A címek, csupán percre pontos dátumok, a különböző expozíciók közt eltelt idő néhány perc és több óra közt váltakozik. Vajon mi történhetett a két időpont között?

A képeket nézve sokszor nehéz, szinte lehetetlen a különbséget megmondani, az okokról és indokokról pedig mit sem tudunk. Az arc finom rezdülései, a mosolyok, a beszédre nyíló száj, az estére kisimuló vonások, férfiak szakállal majd megborotválkozva, asszonyok kendőben és fedetlen fővel – mind, mind apró jelek, amelyek alapján találgathatunk a két kép közt eltelt tevékenységekre. Egyikük talán egy rossz hírt kapott, míg másikukkal épp fordítva történt, s az örömhírrel telve ült a kamera elé. A kávéház tulajdonos ajkai utóbb szóra nyílnak, a Tankcsapda énekese mintha minden éjjel ugyanúgy mosolyogna, az idős apáca portréin csupán a kendő hiánya tűnik fel, míg a pszichoterapeuta egy kardigánt vett fel – legtöbbjüknél viszont észrevehetetlen a különbség.

Bourdieu óta tudjuk azonban, hogy a fényképezőgép előtt az ember tartása megváltozik, hiszen mindenki, aki a fényképezőgép elé áll vagy ül, felvesz egy bizonyos testtartást, arckifejezést, pózt, követve az illendőség és a tisztesség normáit. A modelleknek elvárásaik vannak a fényképektől, ezért is igyekeznek önmagukról olyan esztétikus és méltóságteljes képet adni, ami megfelel eszményeiknek. Érzéseink gyorsan változnak és arcunkból ez mindaddig kiolvasható, míg arcvonásainkat meg nem keményítjük – adott esetben egy fénykép kedvéért. Burger felnagyított, igazolványképekhez hasonlítható fényképein – August Sanders és Thomas Ruff örökségét folytatva – a modelleket közel semleges arckifejezéssel ábrázolja. A szereplők tekintete átható, szemükből nehezen olvashatók ki a szakmákra és a cselekvéseikre utaló jelek, míg kivételt talán a bokszoló arcán megjelenő hegek, vagy a labdarúgó haján csillanó izzadtságcseppek képezik.

Burger Barna képei történeteket, élettörténeteket mesélnek el. Fényképei támpontot adnak az elbeszélések elejéhez és végéhez, s bár az igazság rejtve marad, a meséket mi szőhetjük hozzá.

Mai Manó Ház (George Eastman terem)
2010. május 7. – június 27.