Amit a közmondásos tánciskolában jelent a kezdőknek a
sarokban lévő kályha, egy évtizeddel ezelőtt olyan kiindulópont volt Völgyi
Miklós kortárs műgyűjteménye számára három emberhez fűződő barátsága. Somogyi
Győzőről, Lóránt János Demeterről és Szemadám Györgyről van szó, akik érthető
módon fő helyet foglalnak el az Aulich Art Galéria május 14-éig látható
tárlatán is, amely a szóbanforgó privát kollekciót mutatja be.
Somogyi Győző: Pécsi vásár című, datálás nélküli
kompozíciója tulajdonképp egy cigány família tagjait mutatja be a szabadban, a
reá jellemző, harsány kolorittal és torzított kontúrvonalakkal. A tarka ruhás,
nagykendős asszonyok és purdék mellett ott az elmaradhatatlan lovasszekér is a
teherautó-kerekekkel, a bakon űlő kalapos családfővel. Ebben a „külön-szobában”
az egyik oldalfalon a biblikus ihletésű témaválasztás rokonít egy festői
vonulatot : Kárpáti Tamás szintén évjelzés nélküli Szent Jakab mártíromságát
illetve Szentgyörgyi Józseftől a 2002-es datálású Bűnbánatot. Ezekkel szemben
függenek azok a képek, amelyeknek groteszk stílusa is garantálja a közelállást
: Ganzaugh Miklós Korpuszának útszéli pléh Krisztusát olyan alakok állják
körül, amelyek Benkő Viktor : Álmodozás, hit elnevezésű kompozíciójához
jelentenek fokozatos.átmenetet.
A falusi élet, a paraszti sors szemléletének távolságtartó
vagy azonosuló attitűdje vonja közös áramkörbe Lóránt János Demeter : Jó
Pásztorának (1996-97) barikát magához ölelő alakját Földi Péter 1984-85-ös,
sajátosan stilizált és dekoratív Madáriskolájával, avagy Bukta Imre 2003-as,
drámai Madonnáját (a nyakából kétfelől lelógó vadnyulakkal, amelyek
prémbundáját éppolyan égetett és véres golyónyomok luggatták, mint amilyen
sebhelyek láthatóak Mária arcán ) valamint a Bárány a kocsmában 2005-ös
zsánerjelenetét (előtérben poharazó „agrárproletárokkal”, háttérben a „félkarú
rablóként” emlegetett nyerőgépen szerencsét próbáló atyafiakkal és a fölöttük
függő Jézusnak, mint „az Isten bárányának” mellképével). Ujházi Péter
karikatúraszerű vázlatokban rögzíti ötleteit a rurális környezet
hétköznapjairól és sorolhatnánk a földműves témát, egészen Tóth Menyhértig
bezárólag.
Merőben más világ – tartalomban, formában egyaránt –
Szemadám György datálás nélküli Mandala-diptichonja darvakkal. Már a puszta
címadás is sejtetni engedi a távolkeleti szemlélet beütését, ám a kettős kép –
jóval kisebb mérete ellenére is – olyan, akár egy kínai paraván. A különös
műtárgy egzotikus jellegét csak tovább fokozza a részben feketére lakkozott és
részben aranyozott perem, amely ködben-párában oldott, lágy vonulatú tájat
keretez, amelyre víz fölé hajó ágak csipkerajza illetve kecses gázlómadarak
sziluettje rajzolódik hallatlan eleganciával. Noha merőben más témaválasztással
és formai megoldással, de lényegében azonos vagy legalábbis hasonlóan halk
szavú finomság rímel vissza a szomszédos teremből, ahol például Vojnich
Erzsébet belvárosi udvarrészletének és Váli Dezső műtermi enteriőrjének
csehovian szordínós „szürke szimfóniájára” a látótávolságból Szotyori László
szintén 2002-es Alkonyata a válasz, a csupasz fák tövében megcsillanó narancs
színfolttal.
A kiragadott példák sorát a harmadik dimenzió felé tágítva
említhetjük elsőként Zoltán Sándornak az egyik oszlopon lógó, üvegezett deszkadobozát,
benne kartonból kivágott és festett figurákkal, tárgyakkal, akárcsak egy
zsúfolt „babaszoba”. A túlzásba vitt – és paradox módon épp ezért már-már
humorba forduló – erotikára koncentrál Móder Dezső páros Férfi és Női széke,
amelyeket sötét fémlemezből vágott ki és hajlított, emberi és állati mustrákkal
áttört háttámlákkal. Szmrecsányi Boldizsár az immár klasszikussá vált, két
világháború közötti avantgárd mestereinek modorában mintázta Anya gyermekével
című 2003-as plasztikáját és brechti „elidegenítő effektust” ér el azáltal,
hogy az öntött fém felületét zöldes árnyalatú márványerezetűre lakkozta utólag.
Ezzel szemben teljesen hagyományos viszont (ókori témájában, klasszikus
alapanyagában és kivitelezésében egyaránt), Csíkszentmihályi Róberttől az Európa elrablása (é.n.) patinázott bronz
kisszobra, előtérben a barokkos idomú női akttal, háttérben az ágaskodó bikával
– és mégis aktuális az üzenete a mának.