Felszállt a fehér füst, a döntés megszületett: a Szépművészeti Múzeum
lépcsőjébe nem vág bele Karácsony Tamás. Az elmúlt hónapokban – széles
médianyilvánosságot élvező – vita bontakozott ki a múzeum felszín alatti
bővítése kapcsán. Muzeológusok és művészettörténészek tiltakozásba
kezdtek az elvileg tavasszal induló kulturális nagyberuházás főbb
felszíni elemei, a Dózsa György út felőli sarkon álló kőkubus és a
széles főlépcső egy részének lebillentéséből létrejövő rámpa ellen. Az
építész (Karácsony Tamás) és a megbízó (Baán László) engedve a
közhangulatnak, visszavonult, hogy kidolgozzon egy kevésbé radikális
változatot. Következzenek az új látványtervek!
Baán László szerint ezzel megszületett egy mindenki számára elfogadható kompromisszum, bár a szakmai ellentétektől fűtött vita még tovább folytatódhat. A tervből kimaradt az impozáns aláereszkedést lehetővé tevő rámpa: vagyis a Schickedanz által emelt klasszicizáló homlokzat nem csorbul! A lépcső szerelmesei megnyugodhatnak, sőt, az ajtóért aggódók is, mert a mázsás súlyú kapuszárnyak is megmaradnak. Azaz a mostani bejárat a jövőben is ugyanúgy működik majd, mint eddig bármikor. Karácsony terve viszont elvesztette legimpozánsabb részét, a portikusz föld alá tükrözött betonpillérei között kanyargó lépcsőházat. (Illetve maga a lépcsőház továbbra is szerepel, csak logikus felszíni kivezetése nem történik meg.)
A közönség az egy évet csúszó – 2012-re elkészülő – felszín alatti kiállítócsarnokba és a régi múzeumépületbe így három irányból juthat majd be. Egyrészt a mai főbejáraton keresztül, másrészt a Városliget felöli oldalon található, mélyített udvarba leereszkedő lépcsőn, harmadrészt a Dózsa György út oldalán található kubuson át.
A kőkubus – megfelelve a szakmai és közönségigényeknek – átlátszóbb, légiesebb alakot öltött. Alapterülete a harmadára zsugorodott össze és két különálló tömbre vált szét: egy lifttoronyra és egy lépcsőtoronyra. Szerkezetét karcsú acélgerendák tartják, amiket tükröződő üveg borít, a tömböt a többi részen átlátszó üveg fedi. A kötelező és szükségszerű gépészeti előírások miatt nem teljesen transzparens az építmény (a belefoglalt apró kőkubus egy liftház!), de függőleges csíkozása igazodik a Szépművészeti klasszicista portikuszaihoz. A Hősök teréről nézve egyáltalán nem takarja ki a historizáló homlokzatot, de a földalatti felől érkezve se nagyon, hiszen magassága az oldalsó timpanonos tömb válláig ér mindössze. Összességében egy nem túl karakteres, késő modernista mellékarchitektúrának tűnik – nem lesz az útikönyvek és a fotózkodó turisták kedvence, de minden bizonnyal ellátja majd a rá osztott feladatokat, a tűzvédelemtől a közlekedésig!