A számítógépes printeket készítő, középgenerációhoz sorolható festő, Szakra Péter új munkái láthatók az acb Galériában. Az új festészeten túli festészetet képviselő Szarka pályája a rendszerváltás környékén indult, az antiklasszikus technikákat és a szubkulturális művészetet polgárjoggal felruházó Újlak Csoport vonzáskörzetében.A kilencvenes évek elején kezdett számítógéppel dolgozni, az ezredforduló táján pedig eljegyezte magát a grafikus szoftverekkel. Azóta állítja ki azokat a virtuális, három dimenziós printeket, amik steril számítógépes illúziót építenek fel félig szürreális, félig valóságosnak tűnő mesterséges helyszínekből. Az anyagszerűség érzékeltetése néha egészen virtuóz: mikor a forgó lábú irodaszék kellemetlen szövetén árnyékot vet a surlófény vagy mikor a vízben ringatózó zöld borosüvegek gömbölyű érdességén játszik a tükröződés, az lenyűgözi a felkészítetlen szemet. De ez a bravúr nem újdonság! Még egy olyan szemlélőnek se, aki sok-sok éve nem játszik már komputeres játékokkal, de néha azért beül egy animációs filmre az egyik multiplexbe. Márpedig azt a kollektív profizmust Szarka nem tudja felülmúlni – és úgy tűnik, egyáltalán nem is akarja! A sima krómacélfelületeken tükröződő környezet már inkább megfakult unalmával tüntet, emlékeztetve a folyton-folyvást elhasználódó új technika hiú magakelletésére, a szoftverfrissítés örök kényszerére. Ami marad, az a Szarka által teremtett szürreális retróból gyúrt kicsit hátborzongató, kicsit elgondolkodtató virtuális metaforavilág, az amorf sziklák fölött nyújtózó világítótornyokkal, a Frigyláda körül sereglő székekkel, a minimalista parfümüzletben álló üvegcsékkel és a rakétasilóban sorakozó űrhajókkal. Bántóan éles sterilitás, megunt hatásvadászat – és egy kevés hatvanas évekbe kevert fakó nosztalgia, ami tompán és kelletlenül visszhangzik, mint a gépházban dolgozó cédéolvasó berregése.

acb Galéria
2007. december 6. – 2008. január 26.