Kultúrtörténeti mélybúvárkodás az ötvenes évek kényszer-puritanizmusában, a szürke lódenkabátok, a micisapkák, a típusöltözékek között; megfejelve a hatvanas évek „retró” divatvilágával, a pult alatti kereskedelemtől a miniszoknyáig. Mindez lehetett volna a „Divatot a dolgozó nőnek!” c. divatrajz-kiállítás. Sajnos a merítés ennél sokkal szűkebb, a tárlat az 1958-ban alapított Komplex Divatstúdió tervezőinek munkáit mutatja be. Az Iparművészeti Vállalat alegységeként tevékenykedő alkotók (Hajdú Katalin, Kruppa Gabriella, Soltész Nagy Anna, Szilvitzky Margit és Záhonyi Lujza) a korabeli elitet szolgálták ki. A Kecskeméti utcai boltba televíziósok, színésznők, doktornők és a vállalatigazgatók feleségei jártak. A kis szériák miatt a Stúdió ráfizetéses volt, így a hatvanas évek végén be is zárt. A kiállított divatrajzok zöme a hatvanas évek első feléből származik. A profi grafikustudással rendelkező tervezőnők könnyed mozdulatokkal vázolták fel ruhaötleteiket. A rajzokon néha ott virít a bíráló hatalmi szerv engedélyezési pecsétje! És ez mindent elmond a Kádár-kor szellemiségéről, az állami szintről vezérelt szoknyahosszról és kalapfazonról. A hazai „sztár” tervezők a nyugati divat után kullogtak, fantáziájuknak határt szabott az engedélyező bizottság. A Komplex Divatstúdió mai bemutatása: a vasfüggönyön átszivárgó felemás nyugati stíl, a „szocmodern” divat apoteózisa. Ami mindebből tényleg köz-történelem, az a „modell”, vagyis a hatvanas évekbeli Nő. Tornyos frizurájával, karcsú nyakával, csapott vállaival, szűk csípőjével és hosszú, elegáns lábaival.