Volt egyszer egy Józsefvárosi Kiállítóterem címmel rendeztek kiállítást március 13-18-a között, illetve aukciót március 19-én a Józsefvárosban, pontosan azon a helyen, ahol egykor a legendássá vált Józsefvárosi Kiállítóterem működött. A Fajó János festő-, grafikusművész, a kiállítóhely egykori vezetője és Marsó Diána, az Arte Galéria vezetője együttműködésével szervezett árverés katalógusában Fajó János röviden összefoglalja a kiállítóhely történetét, annak utolsó fejezetét, azaz az árverés leütési eredményeit természetesen még nem rögzíthette a katalógus készítésekor. A legfontosabb kérdésekre így csak az aukció után lehetett válaszolni, nevezetesen arra, hogy a gyűjtők körében milyen rangja van az elsősorban a Pesti Műhely szitanyomó gépén készült plakátoknak, mappáknak, továbbá arra, hogy egyáltalán, hogyan alakul a grafika iránti érdeklődés. Magyarországon különösen izgalmas az utóbbi kérdés, hiszen igen gazdagok a sokszorosító grafika hagyományai, az aukciókon azonban a papírmunkák iránt mindezideig meglehetősen szerény érdeklődés mutatkozott. Nos, ez a helyzet a vasárnapi aukció után sem változott, de lebecsülni sem kell az eredményeket, hiszen az „Ázsia legszebb kiállítótermében”, ahogyan Fajó János nevezte tréfásan a galériát, kalapács alá került 104 tételnek mintegy a fele elment, ami a nemzetközi gyakorlathoz képest nem rossz eredmény. A tételek nagyobb része az induló áron, vagy ahhoz közeli összegért talált gazdára,  néhány alkotás azonban kifejezetten felkeltette a licitáló kedvet. Így például az aukció legmagasabb leütési árát elért 1975-ös, 10 lapos Fajó-szitamappa, amely 38 ezerről indult és 75 ezerér ment el. 60 ezerért kelt el a különböző alkotók szitamappája (28 ezerről indult), 46 ezerért Mengyán András 6 lapos szitamappája (25 ezer). A többi mű bizonyára visszakerült Fajó János műtermében, amelynek tulajdonosa időközben, mint a katalógusban igérték, rendet csinált, s minden remény van rá, hogy egy néhány évvel későbbi aukción a grafikai művek értéke és ára még közelebb kerüljön egymáshoz.