A hazai tervezők alig készítenek dizájntárgyakat és egyedi öltözékeket férfiak számára. Nem véletlenül.
A férfiak nem gombolják újra
Május 8-án lezajlott a Gombold újra divatpályázat eredményhirdetése a Szépművészeti Múzeumban. A 400 pályázóból 35-öt talált a zsűri érdemesnek arra, hogy kollekcióját bemutassa. A dolog érdekessége, ami sajnos egyáltalán nem meglepő, hogy a 35 kollekcióban (ami körülbelül 120 darabból, köztük ruhából, cipőből és táskákból állt) a finálé három színpadi királyfi jelmezén kívül egy darab férfiruha, illetve kiegészítő sem volt. Mivel ez nem ért senkit váratlanul, fel sem tűnt senkinek.
A kint felejtett plakátokon még mindig látni a huszárruhába öltözött férfit, aki azt a reményt keltette, hogy ha nem is lehet célcsoportnak tekinteni a magyar férfiakat, de a magyar viselettörténetben akad inspiráció, és ugyanúgy lehet a hagyományos magyar férfiszerepeket és a hozzájuk tartozó öltözékeket a 21. században átértékelni, mint a nőit. Az esemény férfi szereplői, a díjak átadói és a zsűri is hozta a formát, vagyis még egy apró jelét sem adták annak, hogy ez az újra gombolás vonatkozna rájuk is.
Ez nem új keletű jelenség, de a Gombold újra bemutatója időszerűvé tette, hogy elgondolkodjunk. Hiszen évek óta nehéz a férfiaknak egyedi designajándékot találni, ha nem rendeljük meg a tervezőtől jó előre. Hogy a kínálat apadt el előbb vagy a kereslet, ezt már nehéz visszakeresni utólag, de érdemes feltérképezni a kialakult helyzetet. A továbbiakban négy tervező koncepcióját és tapasztalatait osztjuk meg arról, hogy milyen ma Magyarországon férfikollekciót tervezni, legyen az öltözék vagy más használati tárgy.
Mei Kawa
Kasza Emese 2006-ban a Hepp csoporttal kezdte tervezői pályáját. Két textiles lány és egy formatervező fiú alkotta a csoportot. Fontos elemmé vált a női vonalat kiegészítő férfiszemlélet a ruhakollekciókat kísérő tárgyak megalkotásában. A csoport feloszlása után a férfi divat iránt kirajzolódó és erősödni látszó igény alapozta meg a 2010-es újrakezdését is, a 2011-es tavaszi–nyári férfi ruhakollekcióval. Kasza (Mei Kawa) olyan jó minőségű, állandóságot sugárzó és képviselő darabokat tervez, amik meghatározóak lehetnek a férfiak ruhatárában. Szeretné visszahozni az egyedi alapdarabokat – amik minden helyzetben egyszerű eleganciát tükröznek és amelyre egyre nagyobb az igény.
Valljuk be, nagy bátorságra vall újrakezdőként egyedi férfiruhákkal előállni egy olyan közegben, ahol a vásárlás és öltözködés hagyományosan női hóbortnak számít, illetve „státuszszimbolikus”. Kasza Emese célközönsége a 25 és 45 közötti értelmiségi férfi, de úgy tűnik, hogy van egy fiatalabb, divatra és designra érzékeny réteg is, akit egyre inkább megszólítanak a nem tömeggyártásban készült tárgyak. (És nem is a nagy márkák üzletláncaiban keresik a személyiségüket és egzisztenciájukat kifejező ruhadarabokat.) Árfekvése is a két kategória között helyezkedik el, de itt persze felmerül a nagy kérdés is, hogy hol találkozhat egyáltalán a magyar férfi vásárló ezekkel a termékekkel?
Je sui Belle
A Je sui Belle 2011-es nyári férfi kollekciójáról mindenki úgy beszél a szakmában, mintha ez az egy kollekció bizonyosságot jelentene arra nézve, hogy azért nálunk is létezik a műfaj. A kollekció visszafogottsága viszont megerősítette az előzetesen kialakult képet a magyar keresletről, ami a kevésbé karakteres megjelenést preferálja. És hogy ez hogyan illeszkedik a nemzetközi trendekbe? Hogy mi volt a cél, arról maga a tervező, Kiss Tibor beszélt nekünk.
Úgy látja, hogy a kereslet megvolna, de nagyon nehéz a magyar férfiakat megszólítani a bejáratott csatornák híján. (Ez meg is válaszolja a fenti kérdést: nincsenek ilyesmi férfimagazinok, a weboldalak pedig hirdetésből élnek, így nem a magyar tervezőké a pálya.) A tervezők így a női kollekcióknál bevált módon, személyes kampányokat folytatnak, hogy a kollekciójuk eljusson a célközönséghez, mert a tapasztalat az, hogy a férfiak azt választják, ami szembejön és könnyen elérhető. „Az orruk alá kell tolni az információt minden fórumon” – mondja a tervező.
Meglátása szerint ma Magyarországon két vonal működik. A rendszerváltás előtt szocializálódottak, akik kevésbé nyitottak és nem keresik az újdonságokat, nem akarnak változtatni a jól bevált stílusukon. A rendszerváltás utáni generáció viszont könnyebben és készen kapta a lehetőségeket és trendeket, ezért gyorsabban el is használja őket. Nyitottak, vonzó számukra a státusz szimbólumok birtoklása és megtehetik, hogy az ismert márkák helyett a magyar tervezők ruháit hordják. Ezzel a két csoporttal kell számolnia a tervezőknek, és megteremteni a kortárs divatirányzatokra és tárgykultúrára érzékeny magyar férfit.
Nyugat-Európában fontosabbnak tűnik, hogy a férfiak is kövessék a divatot és öltözékeikkel jelezzék naprakészségüket a kultúra világában is, mert ezzel jobb állást nyerhetnek el. Minél magasabb pozícióba ér valaki, annál nagyobb nyilvánosságot kap (megnyitók, partik és más társadalmi események, amik aztán megjelennek a magazinokban), így a tervezők munkája is bekerül a köztudatba. Egy ilyen struktúrában könnyebb tájékozódni és követni a trendet.
Nálunk egyelőre ennek a struktúrának a megteremtése is várat magára. Ezt alapozhatja meg a Je Suis Belle új, bevezető kollekciója. Végletekig lecsupaszított alapdarabokat látunk, amin semmi fölösleges díszítés, még címke sincs, semmi olyan adalék, ami zavarhatja a ruhadarab üzenetét. A kollekció darabjai nem egy szezonra készülnek, hanem akár 5-10 év múlva is ugyanazt a tartalmat lesznek képesek közvetíteni, ami túlmutat a konfekciómárkákról alkotott elképzeléseinken és a designnal szembeni elvárásunk, az állandóság érzését, a funkcionalitást és a minőséget testesíti meg.
Funkcionális dobozok
Ugyanezek a kérdések foglalkoztatják Pinviczki Juditot is, aki nem a divatszakmában dolgozik, hanem bőr tárgytervezőként dobozokat készít. Ő is megerősíti, hogy a férfiak számára a legfontosabb, hogy ne legyen díszítő elem a tárgyon, hanem az feltétlenül a funkciójából adódó strukturális elemekből álljon, logikus és egyértelmű legyen. Így alakította ki dobozait kifejezetten férfiak számára.
Pinviczki Judit olyan dobozokat készít, amelyeket a korábban tervezett bútoraiból alakított át személyesebb tárgyakká. Ugyanazt a funkcionális szerepet betöltő, térelválasztóként vagy zsanérként működő bőrfűzés-technikát használja, mint korábbi munkáiban. Kifejezetten a férfiak számára kialakított tárgyait elsősorban külföldiek vásárolnak.
Érdekes visszatérő motívum az északi országok fogékonysága a kézművesség innovatív megjelenéseire, így ezek a dobozok is népszerűbbek Észak- és Nyugat Európában, mint itthon. Míg egy angol vagy német designvásáron a férfiak ugyanolyan intenzitással keresik a maguk számára a megfelelő kisebb használati tárgyakat, mint a nők, úgy itthon, ha vásárolnak is, azt a nők számára teszik ajándékként. A legnagyobb magyar iparművészeti és design vásárokon is évek óta hiányjelenség a férfiaknak szánt tárgy. Egy-egy mandzsettagomb vagy gyűrű mindig akad, de az unisex pólókon, valamint a molinós biciklis táskákon kívül nem sok mindent találunk. A tervezők nem számítanak a férfiakra mint potenciális vásárlókra, ami hosszútávon különös eredményre vezethet a tárgykultúrában.
Noteszek és naplók
Amire mégis rálelhetünk, az az egyik legszemélyesebb tárgyunk, a notesz, illetve napló, ami ugyanúgy sokat árul el rólunk, mint a többi személyes tárgyunk, az ékszerek, tollak stb. Kun Dorottya 2009 óta készít könyveket. A színes, virágos, mintás noteszek között egyszer csak előkerülnek a férfiaknak szánt darabok, a Tweed-könyvek. Az ír, brit punk stílus ihlette a sorozatot, amely gyökereiből adódóan klasszikus anyagok használatára épül. A halszálkást, skótkockást, a szövésből adódó anyagstruktúrákat és a hagyományos, jó minőségű tweedet is a férfiasság szolgálatába állítja a tárgytervezés során.
Az egyik inspiráció a Moleskine-noteszek használhatósága és népszerűsége volt. A gumipánt nem engedi szétnyílni a füzetet, így a táskában és zsebekben nem gyűrődnek meg a lapok. Ez szinte elvárás, elmaradhatatlan kellék lett a notesz műfajban. A noteszek fogadtatása pozitív volt, ám a tervező nem árul el újdonságot azzal, hogy a külföldi vásárlók érdeklődnek leginkább az egyedi tervezésű férfitárgyak iránt, illetve a női vásárlók ajándékba szánják párjuknak. Ezek a tárgyak unisex kategóriába tartoznak, ami megkönnyíti a vásárlást a stílusra érzékeny lányok számára is.
Levonhatunk akár messzemenő következtetéseket abból, hogy a férfi és női szerepek és ezzel együtt a tárgykultúra még sosem voltak ennyire közel egymáshoz. A férfidivatban megjelenő feminin elemek egyre erősebben mutatkoznak és a férfi archetípus látványos átalakuláson megy át. Ezek úgy tűnik nem csak a jövőre vonatkozó sejtések, hanem olyan folyamatok, amelyek körülöttünk, a részvételünkkel zajlanak és elmulasztjuk a pillanat lehetőségét, ha nem figyeljük a változást.