„Itt nem lehet internetezni” – közölte a biztonsági őr ellentmondást nem tűrő hangon, mikor a kritikus gyanúsan sokáig nézegette a Pixel Galéria egyik alkotását. Keresetlen szavai némiképp érthetetlennek tűntek, hiszen a Millenáris csigafolyósóján az első Net Art tárlat bemutatóját tekintheti meg a nagyközönség (NetArt 1. – Text). Vagyis azokat a bárki által otthon is nézegethető programokat, amiket alkotójuk művészi szándékkal helyezett fel az információs szupersztrádára. Annyiban mégis megérthetjük az őrt, hogy a net art öszvérműfaj, se nem internet, se nem művészet. Illetve mindkettő egy kicsit.Fő problémája ugyanaz, mint az utcán virágzó street artnak: a professzionális alkalmazott grafika vizuális terében próbál művészetet létrehozni, a múzeum szentesítő gépezetétől fényévnyi távolságra. A most felvonultatott net artos (vagyis hálóművészeti) alkotások a web közelmúltjából, a kilencvenes évek második feléből és az ezredfordulóról származnak. Amikor a bináris kód már nem számított újdonságnak, a Mátrix pedig bekerült a mozikba, újraírva a cybervilágról alkotott elképzeléseinket. A megformálás rendszerint kezdetleges és aszketikus: golyónyi pixelek, esetlen betűk, gyerekcipőben járó dizájn. Úgy tűnik, a net art klasszikusainak a fő örömöt a karakterzsonglőrködés, a fő gondot pedig a megállíthatatlan idő jelentette. Vuc Cosic zöld ASCII-betűkből épít nem túl attraktív teret, Peter Cho a tipográfia rejtelmeiben veszik el, Ed Burton újsághíreket dobál egymásra. A net art egyik legizgalmasabb területe a valós világ jelenségeinek irreális átkódolása, ami rémisztő tudattágítóként működik: mintha belelesnénk a párhuzamos világok egyikébe. Ilyen Szegedy-Maszák Zoltán jól ismert titkosírás-programja, ami a begépelt üzenet tartalmát origami-szerű, háromdimenziós szoborrá formálja át egy algoritmus segítségével. Még misztikusabbnak bizonyult Corby&Baily keresőszoftvereket dolgoztató asszociációs munkája, ami a kritikus bepötyögött nevére házassági jóslattal válaszolt. Többször visszatért a naptár, az idő tematikája, különösen Yugo Nacamura műveiben, aki a tárlat legszórakoztatóbb netalkotását is jegyzi. Ebben Mona Lisa fejét torzíthatjuk a virtuális csóktól, az agresszív ufóhomlokon keresztül, a tagadhatatlanul androgün tekintetig.
Pixel Galéria, 2007. április 20. – 2007. június 4.