Az emberek hajlamosak sztereotípiák mentén gondolkodni, a sémáknak
megfelelő rubrikákba helyezni a másikat. A rácsodálkozás élménye azonban
abban a pillanatban jön létre, amikor valaki nincs a „megfelelő”
helyen. Terri Potoczna fotóművész művészettörténeti előképekkel
dolgozik, fotó-parafrázisaival olyan jelentéstöbbleteket hoz létre, mely
a rácsodálkozás élményét generálja.
Mi van akkor, ha valaki nem akar megfelelni annak a sztereotíp képnek, amelyet a társadalom húz rá? – teszi fel a kérdést Potoczna. Cigány vagyok című projektjének felhívására roma származású emberek, férfiak és nők, felnőttek és gyerekek jelentkeztek. A jelentkezők előbb ismert festmények közül választhattak egyet, majd elbeszélgettek a választásaikról. Gondolataikat Potoczna hangfelvételeken örökítette meg, sőt, egyes mondataikat az installáció részévé tette.

A választás után a modellek Potoczna és Andi Sieto színházi jelmeztervező segítségével magukra ölthették új ruháikat, és ezáltal új szerepeiket is: van Eyck vörös turbánját, Vermeer fülbevalóját, Szinyei Merse lila, Gainsborough kék ruháját, de többek között újjászületett Botticelli Vénusza is. A tárlaton nem csupán a precíz technikai megoldások az érdekesek, hanem az is, hogy ki, kinek a bőrébe bújna, hiszen a modellekről csupán annyit tudhatunk, hogy ki melyik városból érkezett és hogy mi a keresztneve. Potoczna biztosította a választás lehetőségét – parafrázisai ezért is bírnak számos jelentésréteggel, hiszen nem csak az eredeti festményeket helyezte új kontextusba, hanem a képeken szereplőket is új szerepekben jelenítette meg. (A kiállítás értékéből, a közösségi terem helyszíne maga vesz el egy csöppet, a vöröses narancsra festett falak, a kerülgetni való székek és a nagy távolságok az egyes portrék között kissé szétfeszítik a tárlat egységet.)

A lengyel származású brit fotóművész a multikulturalizmus egyik fellegvárában, Londonban született, színművészetet, színház-dramaturgiát tanult majd Krakkóban hozott létre angol nyelvű színházat, később fotózni kezdett. Sorozatokat készített többek között Krakkóban, Belgiumban, Londonban, Gironában és Tunéziában, hat nyelven beszél, 2001 óta él Magyarországon. Potoczna különböző projektjei nagyfokú szociális érzékenységről tesznek tanúbizonyságot, munkáiban az ember és ember közé negatív előjelet tevő sztereotípiákat kívánja feloldani.

Bálint Ház, Budapest
2010. július 22. – 2010. augusztus 31.