A Műcsarnok igazgatói posztjára kiírt pályázat sikertelenül végződött (legteljesebb összefoglaló itt). Ismerve a műcsarnoki pályázatok körül rendre kialakuló vitákat, az Artportál megkérdezte az érintetteket, valamint meghatározó magyar művészeti intézmények és szaklapok vezetőit a jelölő testületről és a kívánatos profilról. Negyedik körben Bencsik Barnabás és Hajdu István válaszát olvashatják.
1. Ön szerint kinek vagy kiknek kellene kiválasztani a Műcsarnok igazgatóját?
Kitágítanám azt a kört, melyből a választók választhatók. Választókat hívnék a Széchenyi Művészeti Akadémia tagjai közül, az AICA-ból, az ELTE Esztétika- és Művészettörténet Tanszékeiről, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszékéről, a FKSE művészettörténészei közül, a művészeti folyóiratok szerkesztőségeiből. S persze, kényszerűen, (az épp aktuális) minisztériumból (vétójog nélkül, természetesen). Szavazati jog nélkül, tanácsadásra, konzultációra szerződtetve meghívnék kulturális beruházásokban és pályázatokban jártas szakértőt is. A fentiekből nyilván kiderül, de le is írom: nem hívnék meg a társintézmények szakemberei közül senkit.
2. Ön szerint milyen lenne a Műcsarnok kívánatos profilja?
A Műcsarnok – nevéből, múltjából, méretéből, művészetszociológiai „beágyazottságából” fakadóan – (szerintem) műcsarnok, kunsthalle, vagyis befogadó- és kiállítótér, óriás-kirakat, a jelen, és talán a jövő „árumintavására”.
Hajdu István, a Balkon főszerkesztője
1. Ön szerint kinek vagy kiknek kellene kiválasztani a Műcsarnok igazgatóját?
A Műcsarnok a Ludwig Múzeum mellett az ország legjelentősebb, külföldről is figyelemmel kísért kortárs képzőművészeti intézménye, ezért valószínűleg nem mindegy, hogy milyen folyamat során, milyen szempontok szerint és kik döntenek az első számú vezetőjének személyéről.
Sajnálatos módon a 2006-ban elkezdődött, és a minisztériumhoz tartozó kulturális intézményeket érintő költségvetés-csökkentési kampány egyetlen máig tartó következménye, hogy a Műcsarnokot kvázi gazdasági társasággá minősítették, s így a jogszabály szerint részben kikerült a minisztérium hatásköréből. És éppen abban a részében, ami a vezetői megbízásokra vonatkozik. Ez a helyzet, hogy lejárt az igazgató meghatározott idejű terminusa most állt elő először az átalakítás óta, ezért nyilvánvaló, hogy a következő igazgató kinevezésének mikéntje precedenst teremt, amely hosszú távon meghatározza a további tulajdonosi gyakorlatot, az egész kortárs kulturális intézményrendszer működtetésének mechanizmusát és a szakmai autonómia esélyeit. Ehhez képest a pályázat novemberi meghirdetése óta a történet kulcsszereplői nem bizonyították egyértelműen elkötelezettségüket a folyamat transzparenciájának garantálására, a szakmai szempontok érvényesítésére és a politikai elfogultságoktól mentes döntéshozatali mechanizmus kialakítására.
Valójában, ebben a meglehetősen zavaros kompetenciaviszonyokat tükröző helyzetben, most nem tudjuk, hogy a döntést ki vagy kik hozzák meg és lehet, hogy a kinevezés nyilvánosságra kerülése után sem fogjuk. A transzparencia hiánya elsősorban az egyének által képviselt és hitelesített álláspontok égető szükségességére világít rá, arra hogy a művészet és a kultúra területén hozott döntések esetében nem is elsősorban a folyamat demokratikus metódusa a legfontosabb, hanem a választás mögötti megfontolás személyes hitele és meggyőződésének súlya. Azt gondolom, ha a hitelességi feltételek teljesülnek, akkor végül is mindegy ki hozza meg a döntést.
2. Ön szerint milyen lenne a Műcsarnok kívánatos profilja?
A Műcsarnok egy olyan potenciálja a hazai kulturális intézményrendszernek, ami az elmúlt évtizedekben nem lett kellőképp kihasználva. Hogy ez a következő öt évben ne így legyen, az a kinevezésre kerülő igazgató számára a legnagyobb kihívás és a legnagyobb felelősség. Azt, hogy én az intézmény profiljáról mit gondolok, a 2005-ös pályázat alkalmával meglehetős részletességgel megfogalmaztam és az nyilvánosságra is került. Ezt most nem szeretném megismételni, viszont abban biztos vagyok, hogy bárhol is legyenek a tartalmi hangsúlyok a következő évek kiállításpolitikájában csak egy szakmailag autonóm, nagyon végiggondolt és konzekvensen képviselt igazgatói koncepció megvalósítása nem lesz újabb elvesztegetett idő.
Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum igazgatója
A körkérdés első része, Gulyás Gábor, Mélyi József, Petrányi Zsolt és Tarnócai Éva válasza itt olvasható.
A körkérdés második része, Andrási Gábor, Baán László, Francesca von Habsburg és Peternák Miklós válasza itt olvasható.
A körkérdés harmadik része, Fabényi Julia, Colin Foster és Szoboszlai János válasza itt olvasható.
Regisztráció után írja meg saját véleményét!