Újabb kocsmakiállítás, maszatolással és hisztéria miatt visszavont pornográf képekkel.
A Krimó Kávézó olyan, mint egy második otthon. Mintha a saját vasárnapi apukánkhoz jöttünk volna, a belépéskor átesünk egy porszívón, de akkora adag elfogadással, hányaveti szeretettel, fenntartások nélküli odaadással várnak, hogy mi is szinte szükségesnek veszünk egy kis férfias rendetlenséget.
Rajtunk kívül gyakorlatilag nincs itt más ebben az időpontban (délután fél hat), így osztoznunk sem kell az apai figyelmen. Kapunk sört, és mikor kiderül, hogy kifejezetten a galérián szeretnénk helyet foglalni, Anakin Wasok alkotásainak (Fiú-lány barátság) közelében, felkapcsolják a villanyt, majd mikor már ülünk, zavart magyarázkodás és porszívócső-zörgés kíséretében megnyugodva konstatálják a lépcsőfordulóból, hogy minket nem zavarnak egy tegnap összetört pohár maradék szilánkjai valamelyik sarokban. A porszívót biztos, ami biztos az útban hagyják, mintha épp csak elszaladtak volna egy hosszabbítóért, mi pedig kényelmesen hátradőlünk.
A berendezés valahol félúton a klasszikus presszó és a romkocsma-bútorok között, albérletre vagy olcsó szobára emlékeztet, ahol bármi megtörténhet. Ideális terület guberált bútorlapoknak és pattogzó festékeknek, unalmas, halványzöld délutánoknak, amelyek testet öltenek egy kartonpapíron, amit kellő hangulatban szétdrimbolhat a közönség. Egy ilyen alakulatot találunk az egyik galéria-ablak alatt, képkeretből cafatokban lógó, befestett papírt, amiről nehéz eldönteni, hogy installáció-e vagy valami más beavatkozás eredménye, rajta mégis képcédula: Ez is te vagy. Nyugisan túltesszük magunkat a jeleneten, mint a barátságos fésületlenség egyik részletén; a hangszórókból tétova zene szólal meg.
Nem hangos, nem tolakodó, sőt az előadó is tökéletes választás, de ezen a ponton nem tudjuk tovább türtőztetni magunkat: kizárólag provokációért és balhéért jöttünk. Úgyhogy mikor senki sem figyel, gyorsan végzünk az itallap és a szendvicskínálat áttekintésével (tisztességes kocsmai kínálat, a szomszédban illatozó thai étteremből is rendelhetők fogások), és azonnal tekergetni kezdjük a fejünket az interneten beharangozott, botrányt ígérő pornográf képeket keresve. A növekvő gyanú után teljes a csalódás, amikor rájövünk, csak bevettük a csajozós dumát, és valójában nincsenek is péniszek.
Holott felajzott vadmacskaként akartuk szabadjára engedni abbéli felháborodásunkat, hogy pornográf jeleneteken kellene felháborodni, mintha talán számítana mostanában egy-két pénisszel több vagy kevesebb, már éppen a nyelvünkön volt a pöcs, amit a plakátnak rajzolnak, ami végtelen egyszerűségében is inkább mondható street artnak (a tenyérnyi pozdorjalapok és a kreatív boltban vásárolt hobbi-kannák alkalmazásával szöges ellentétben), most viszont itt állunk minden potencia nélkül.
Nyilván értelmetlen lenne reklamálni, és ha el is indulnánk, beleütköznénk a szerző kézzel írt üzenetébe lefelé menet: „hisztéria alakult ki”, úgyhogy 4 képet haza kellett vinnie. Izgalmas esztétikai és társadalmi kérdés, hogy hisztérikus nevetés vagy a prűd sápogás sarkallta a lépésre, mindenesetre néhány emlékezetesebb darabtól eltekintve marad az unalom és a kielégületlenség, akár egy rosszul végződő fiú-lány barátságban.
Az ismerős L’amour című piros képet úgy látszik, nem sikerült elárverezni a B55 Galériában (kritikánk itt), vigaszul befogadta ez a remek hely, ahol a türkizkék A mozi egy épp neki való sarkot kap, a homokszín Droid Love-ot pedig módunk van több órán át aprólékosan szemlélni, és értelmezni.
Az összhang az elég sajátos, falra akasztható, kukázós, magyaros street art-felfogással jól kivehető – de újra körülnézünk, és ez, vagy a többi műfaji vonulat itt most egészen biztosan senkit nem érdekelne. Ahogy leszáll az este, társasjátékozók érkeznek, odalent vidám törzsvendégek és kedélyes asztalszomszédok tréfálnak egymással, béke honol és a zenét nem kell túlordítani. Ez egy becsületes ház. Ha balhét akarnak, menjenek valahova máshová.
Krimó
2011. február 25. – 2011. május 25.